|
Szociológia
borsó 2005.10.18. 10:45
Új osztályok (kisvállalkozók és a privatizáció)
Megtévesztő az új osztály fogalma. Nem keverendő össze az új osztályelméletek kifejezésben használt szókapcsolattal.
A második világháború után megjelentek olyan osztályok, amik eddig nem létezetek. Nem foglalkoztak ezekkel az osztályokkal. Ez a kialakulóban lévő új társadalmi osztály Nyugat-Európában a manager réteg volt. Kialakulásukkal egy időben elméletek születtek arról, hogy melyik réteg alkotja a társadalmi elitet. A vita arról folyt, hogy a még mindig a burzsoázia áll a társadalmi piramis tetején, vagy a managerek átvették tőlük a vezető szerepet. Mivel a managerek szakértelemmel rendelkeztek, átvették a vállalatok vetetését, mert hozzáértés nélkül lehetetlenné vált az irányítás. A tulajdonosok ugyan a burzsoázia tagjai maradtak, de a hatalom kicsúszott a kezükből a managerek javára.
Kelet-Európában az államszocializmusra nézve terjedtek el olyan új osztályelméletek, amik azt vizsgálták, hogy milyen az uralkodó réteg összetétele. Magyarázat nem született arra, hogy miért pont azok a vezetők, akik, viszont nevet kapott ez a réteg, ők lettek az elvtársak. Magyarországon is jelen volt egy a Nyugat-Európaihoz hasonló manager réteg, aki uralkodóvá válhatott volna a szocializmus idején.
A 80-as évek végén, mikor már látszott, hogy be fog következni a rendszerváltás, azzal kezdtek el foglalkozni, hogy az új rendszerben kié lesz a hatalom: a korábbi elit fog irányítani, vagy egy másik társadalmi csoport. Arról is vitatkoztak, hogy mi a fontosabb a rendszerváltás, vagy egy elitváltás.
Hankiss Elemér – Nagykoalíció teória: nem egy igazi szociológiai elmélet, de jól el tudta adni, amit kidolgozott. Műveit rengetegen olvasták. Elméletének lényege: a régi elitből lesz az új elit. Azonban ezen elmélet kidolgozásában személyes tapasztalatai játszottak szerepet, nem pedig egy tudományos kutatás eredményeként alkotta azt meg. Elmélete a rendszerváltás után csak félig igazolódott be, mert az 1989 előtti elit szinte teljesen eltűnt a süllyesztőben.
Kolosi Tamás (szociológus) – a nagykoalíció elmélet helyett az „osztályvezető-helyettesek forradalma” elméletet vallotta helyesnek az elit meghatározásakor. Szerinte nem az egyik elit ment át a másikba, hanem az új elit egy olyan rétegből alakult ki, aki ott volt a tűzközelben a rendszerváltás előtt, de nem engedték akkor szóhoz jutni. Ezek szakemberek voltak, és rendelkeztek némi politikai tőkével.
A Kádár-rendszer bukásának egyik magyarázata, hogy nem különült el a politikai és a gazdasági elit, nem voltak igazi szakemberek az ország vezetésében.
Szelényi István (szociológus) – nemcsak a politikai, hanem a gazdasági elit átalakulására is felvázolt teóriákat. Egyik könyvében azt állította, hogy a szocializmusban uralkodó osztály az értelmiség. Szerinte a párt is értelmiségiekből állt, mert a marxizmust hirdette, ami alkalmas egy új társadalom felépítésére. Szerinte csak a marxisták rendelkeznek megfelelő tudással. Úgy látta, hogy a pártban egyre nagyobb szerepet kapnak a szakemberek, akik képesek legyőzni a marxista dogmákkal takarózó politikai rétegeket, és ha ez sikerül, akkor ők veszik át a vezető szerepet. Egy idő után Szelényi belátta, hogy elmélete nem igaz, ezért egy újat alkotott, amit a kettős gazdaságra alapozott. Két társadalomról beszél. Létezik az úgy nevezett első (államosított), és második társadalom. Az első társadalomnak mindenki tagja, a második társadalomba azok tartoznak, akik dolgoznak a második gazdaságban (ide tartoznak bizonyos fokig a második nyilvánosság képviselői is). Egy vegyes gazdasági rendszeren alapuló társadalom van Magyarországon, amiben az emberek úgy alakították ki a kapitalista viszonyokat (a második gazdaság megjelenésével), hogy azok a legelviselhetőbben legyenek. A két társadalmi piramis tetején állók ellensúlyozzák egymást. Szelényi a nyolcvanas évek végén emigrált, és mikor visszatért, megalkotta az „uralkodó osztály az elit” elméletet. Lényege, hogy a politikusokat az elit tagjainak tartja. 1995-ben felállította a manager-kapitalizmus tézisét. Az elmélet két lényeges pontja, hogy a gazdasági elitet a managerek adják, valamint, hogy Magyarországon soha nem lesz igazi gazdasági magántulajdon. Foglalkoztatja az a kérdés, hogy lesz-e igazi kapitalizmus. Alapfeltételének a gazdasági rendszerváltást tartja, de ez a folyamat nagyon lassú, ezért nem hiszi, hogy valaha is lesz kapitalizmus az országban.
Kornai János szerint 1995-ig nem történt meg a gazdasági rendszerváltás. Hazánkban (1968 óta) gebines rendszer működött (állami tulajdont bérbe adtak).
1995: Bokros csomag – szakított a gebines rendszerrel, de igazából Zuhmann Tamás törte meg a jeget.
Ma a magyar gazdasági életet külföldiek irányítják: a multinacionális cégeké a hatalom.
A nagy ellátórendszerek átalakulása
Hosszú folyamat, a végét nem látjuk. Most van átalakulóban az egészségügy és az oktatás.
Az egészségügyi-, és a nyugdíjrendszer
Mind a két rendszer ellátó rendszer és biztosítási rendszer. Alapvetően kockázatkezelésre lettek kitalálva. A rendszerhez való csatlakozással bizonytalan eseményeket tudunk biztossá tenni. (pl.: azért, hogy egészségügyi ellátásban részesülhessünk bárhol, és bármikor előre fizetünk)
A bizalom szó rokon a biztosítással, mert a bizalmat meg kell teremteni, magától nem létezik. A biztosítási rendszert is ki kell dolgozni, mert csak akkor működik, ha jól szervezett intézménye van. Erős antikapitalista felfogás ez, mert a Kádár-rendszer egy bizonyos fajta biztonságot adott.
Magánbiztosítás: lehet lakás, vagy gépjármű biztosítás. A lényege, hogy kár esetén a biztosító megtéríti a veszteség egy bizonyos hányadát.
Viszont biztosítás: az emberek egymást biztosítják, ehhez kell, hogy kialakuljon a bizalom. (Amit én ma befizetek a nyugdíjpénztárba, azt nem rakják el az én nevemre, hanem megkapja egy nyugdíjas, és én is más pénzét fogom megkapni, ha nyugdíjas leszek – Angliában ezt „az egymás vállára állunk rendszernek” hívják). Ez a biztosítás erős állampolgári közösségtudatot feltételez.
Jól működő rendszerekben nagy hangsúlyt fordítanak az egészségbiztosítási rendszerre. A rendszer célja az, hogy az emberek jobban vigyázzanak magukra és másokra is.
Az amerikai egészségügyi rendszer túltámogatott.
A magyar egészségügyi rendszer a járványok felszámolására jött létre. Mára feladata azonban megváltozott, más célt kell szolgálnia. A mai megbetegedések életmódfüggők, ezért a szemlélet középpontjában annak kéne lenni, hogy hogyan lehet változtatni a magyarok életvitelén.
Nagyon nehéz felszámolni a régi rendszert, mert az orvosok rá vannak szorulva a hálapénzre. Ahhoz viszont nincs elég pénze az államnak, hogy jól megfizesse őket, és ezzel eltörölje a hálapénzes rendszert. (A hálapénz a Kádár-rendszerben a második gazdaságban szerzett jövedelem volt)
Kornai szerint, a rendszer megreformálása nem rég kezdődött meg, minderről az 1997-ben megjelent könyvében olvashatunk.
A nyugdíjrendszer átalakítása: sikerült egy olyan vegyes rendszert kialakítani, ami működik. Az átalakításra azért volt szükség, mert az állam egyre kevesebb nyugdíjat tudott kifizetni. Pár év múlva a magán-nyugdíjpénztárak leveszik a fizetés terhét az államkasszáról, és a vegyes rendszerből egy egységes egyoldalú rendszer lesz.
A munkanélküliség és az underlcass
A munkanélküliség inkább közgazdasági téma, de a szociológusok is foglalkoznak vele. Beszélhetünk srtukturális és frikciós munkanélküliségről.
A munkanélküliek nem lázadnak, mert nem tudnak megszerveződni. A munkanélküliség egyenlő a szervezetből való kieséssel. A munkanélküliek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, képtelenek uralni az életüket. Elveszítik a társaikat, barátaikat, vesztesnek értik magukat. Elszegényednek, és nem tudnak olyan életet folytatni, mint amilyet eddig éltek. Egyre több fóliájuk lesz. Régen sok férfi, aki elvesztette állását, impotens lett.
Munkanélküli az, akit annak nyilvánítanak. Különböző hivatalok, különböző szempontok alapján mondják meg, ki munkanélküli és ki nem. Szempont az, hogy ki mennyi ideje vesztette el a munkáját, keresett-e azóta másik állást, …stb. A munkanélkülieket regisztrálják.
A 90-es évek közepén Magyarország Átvette az ILO módszerét a munkanélküliek megszámolására. Ez azt jelentette, hogy szigorították azokat a szempontokat, amik szerint valakit munkanélkülivé nyilvánítanak. Egyre kevesebb juttatás egyre kevesebb ideig jár egy munkanélkülinek.
Az 1996-97-es gazdasági fellendülés csökkentette a munkanélküliséget az országban.
A 80-as évek végén sok gyárat felszámoltak, ezért sok embert bocsátottak el. A 90-es évek elején ezért rengetek volt a munkanélküli. Már a rendszerváltás előtt is voltak munkanélküliek, de akkor ne ismerték el létezésüket. A rendszerváltás után jöttek rá, hogy a társadalom ezen csoportjával is foglalkozni kell. A 90-es évek eleji drasztikus munkanélküliséget az okozta, hogy a szovjet piac az egyik pillanatról a másikra összeomlott. Sokat foglalkozott ekkor a munkanélküliekkel a média.
Inaktívak: akik megérezték, hogy el fogják bocsátani őket, megkenték az orvosokat, hogy leszázalékolják őket. Erre azért volt szükség, mert hosszabb ideig járt a rokkantnyugdíj, mint segély.
Pl.: a pásztói cukorgyár bezárása után az egész község munkanélküli lett, mert mindenki a cukorgyárban dolgozott.
A munkanélküliség nem jelent egyet a szegénységgel, csak esélyt jelent ahhoz, hogy elszegényedésre.
Sokáig üldözték a munkanélkülieket, mert munkakerülőnek tartották őket.
A magyar dolgozók nem alkalmasak a kollektív megszerveződésre. Ez mind a Kádár-rendszeri második gazdaság miatt alakult így ki. AZ első gazdaság csak arra volt jó, hogy legyen állása az embereknek. Pénzt a második gazdaság beli munkából kaptak a dolgozók. ’56 beleégette az emberekbe, hogy nem érdemes kollektívan összefogni, és a rendszerrel szembeszállni. Ki lehet vonulni, de tiltakozni nem érdemes.
A munkanélküliség fenyegetésével lehetett rávenni embereket arra, hogy éhbérért is vállaljanak munkát.
Tímár Mátyás: rendszerváltásos munkanélküliség-elmélete szerint az egész gazdaságnak meg kellene gyökeresen változni ahhoz, hogy a munkanélküliség csökkenje.
Meg kell különböztetni az alkalmazhatatlanságot a munkanélküliségtől. Az alkalmazhatatlanság a képzés hiányát jelenti (ez ma óriási tömeget tesz ki Magyarországon). AZ ilyen emberek zsákutcában vannak, mert átképezhetetlenek. Az, hogy rengetek ilyen ember él ma az országban, az az oktatáspolitika hibája. Régen túlfejlesztett volt a szakmunkásképzés. Még ma is képeznek ki olyan szakmunkásokat, akikre nincs már szükség.
Nyugaton már tettek kísérletet arra, hogy átképezzék az elavult szakmunkával rendelkezőket. De elterjedtebb a szakmunkásképzés azon módja, hogy a cégek maguk biztosítják a szükséges munkaerőt (tanoncokat vesznek fel, és képzik ki egy bizonyos munkára).
Magyarországon túlképzettek a szakmunkások. Egy magyar szakmunkás mindenhez értett. Egy szakmát többfelé bontottak, és a különböző munkafázisok különböző szakmákat jelentettek.
A Horthy-korszak társadalma
Horthy rendszer kezdete politikailag ellentmondásos volt. Volt egy erős fehérterror, megjelent a szélsőjobb, de jelentkeztek demokratikus tendenciák is. 1920-ban demokratikus változás volt, demokratikus, titkos, általános választójogon alapuló szavazást tartottak, Kisgazda Párt nyerte meg, paraszti demokráciát akart. Parasztpolgárosodásban élenjáró kisbirtokosok pártja volt. Legfőbb polgári szabadságjogok követelése is szerepelt programjukban. Dániához akarták az országot felfejleszteni. Modern mezőgazdasági ország, éléskamra volt akkor Dánia. Ez példaként volt előttünk. A skandináv országokban a protestantizmussal összefüggésben elkezdték képezni, iskolázni az embereket. Ez volt a skandináv polgárosodás. Ez inkább szellemi, emberi tőkét jelentett, mint természeti erőforrásokat. Akkor még ez különleges volt. Ma már a képzés, minőség, tudás, informatika nagyon fejlett kell hogy legyen. Mo-nak is minőségi dolgokat kell mutatnia. Mo-on gyakran "csizmás" képviselők kerültek be a parlamentbe, nem tudtak jól politizálni, az úriemberek kicselezték őket. Bethlen István régi - erdélyi mágnás volt : ha le akarod győzni ellenségeidet, csatlakozz hozzájuk. A kisgazdapártot beolvasztotta, elközömbösítette. Ez a Kisgazda Párt is antiszemita volt. Tanácsköztársaság - nagy részük zsidó volt azoknak, akik a pártba tartoztak. Gyökereiket elvágták, a polgárságot elítélték. Sok polgári áldozat volt. 1920-ban a Horthy rendszer bevezette a Numerus Clausust - egyetemi részvétel - a zsidó szó nem szerepelt, hanem a kisebbségek szerepeltek. Elsősorban a zsidóságot érintette. Az újságírók, orvosok, stb. között több volt a zsidó, mint a nem zsidó. Trianon után sok magyar hivatalnok maradt állás nélkül. Mo-ra menekültek, de nem volt állásuk. Az értelmiségi munkanélküliség miatt sok embernek kellett helyet biztosítani - Numerus Clausus. Magyarország többnemzetiségű ország volt, de a magyarok többen voltak. Zsidók is magyarnak vallották magukat. Amikor a nemzetiségek elszakadtak, Magyarország szinte egynemzetiségűvé vált, de a zsidóság mássága valamelyest megmaradt. 1918 előtt ez nem volt zavaró. 1920 után a politikában a különbségeket hangsúlyozzák. Hivatalos antiszemitizmus. A monarchiában a polgári elit nem zsidóságból, a gazdasági elit zsidókból állt többségében, jó kapcsolat volt, de megszűnt. A zsidók 1920 után már nem asszimilálódtak annyira. Az állástalan nemzsidó hivatalnokok a zsidókat találták bűnbaknak a trianoni sérelmeik miatt. Azért nem tudnak elhelyezkedni, mert sok a zsidó. 1918-19 miatt a zsidókat hazaárulónak minősítették. A Horthy-rendszerben nem lehetett megértetni, hogy Mo-ot az antant-hatalmak érdekei szabdalták szét.
Értelmetlen az országon belül bűnbakot keresni. A Horthy-korszak hivatalos ideológiája a keresztény kurzus volt. Bethlen hatalomra jutásakor megszűnt a fehérterror. 1928-ban elvették a Numerus Clausus élét. Bethlenhez fűződik a konszolidáció, a gazdasági válságból kikerültünk. A politika és a polgári zsidók között kiegyensúlyozottá vált a viszony. A Bethlen-korszak restaurált sok olyan polgári vívmányt, ami már a monarchiában megjelent. Higgadt, előre tervezhető munka, azt lehetett hinni, hogy visszajöttek a boldog békeidők. De ez a tisztes konzervatív politika addig tartott, amíg ki nem robbant a gazdasági világválság. A világválság után hatalomra jutott Hitler (keresztény-kurzus) - revízió - trianoni béke fölülvizsgálása. A propagandában azt ismételték, hogy csonka Magyarország nem ország. Valójában az erőszakos revíziót soha nem propagálták, inkább az etnikai revízióra törekedtek. A tisztán magyarlakta területek elcsatolása érthetetlen volt. A Horthy-rendszer volt az, amelyik aláírta a trianoni békét. Ezzel azonban a tanácsköztársaságot próbálták azonosítani. A Bethlen-korszak viszonylag konszolidált éra volt. A harmincas évek elején véget ért. Hitler hatalomra jutása után volt a Gömbös-korszak (második nagy időszaka a Horthy-korszaknak). Bethlen nem volt fasisztoid. Gömbös érában megindul a fasizálódás. Tisztviselők erőre kaptak, akik a Numerus Clausust támogatták. Az úri osztályt (politikai) le akarták váltani. Dacos téglahordók - Gömbös országlása alatt próbáltak bejutni a polgári elitbe. Fölerősödött az antiszemitizmus. Katonailag együttműködtünk Németo-val. Magyar hadsereg gyengévé vált Trianon után. Nem fegyverkezhettünk, körülöttünk ellenséges országok voltak. Katonai elitváltást is akartak a nácizmus képviselői. Zsidóság ellen három zsidó törvényt hoztak, az első kettő nem faji alapon definiálta a zsidókat, hanem felekezeti alapon. A harmadik már rasszista módszer szerint határozta meg a zsidókat. 1942-ben földreform - zsidóktól elvették a földet. A szélsőséges erők forradalminak nevezték magukat. Szinte mindenki forradalminak álcázta magát. Mégis a vezetők ellenforradalminak vallották magukat. Félparlamentarizmus volt ekkor. Balfelé akadályozták az ellenzék működését. Polgári demokráciáról nem lehet beszélni ellenzék nélkül. A Horthy-rendszer nem tudta megcsinálni a szabad választásokat. Nincs ellenzék, nincs demokrácia. Ha van ellenzék, akkor leváltható a kormány. Ha a demokrácia csak álca, az rosszabb, mintha felvállalják az antidemokratikusságot - az emberek csalódnak a demokráciában. Hasonló jelenségek voltak a monarchiában és a Horthy-rendszerben is. Horthy-rendszerben kaptak a nők választójogot - fejlődés. Nyugati demokráciákkal való lépéstartás. A politikában a Horthy-rendszernél azonban már kezd lemaradni. Nem lehetett egyértelműen diktatúráról beszélni.
Horthy-korszak társadalma
Erdei Ferenc: kettős társadalom teória - egy ország, két társadalom; modern polgári (kapitalista), történeti nemzeti társadalom (feudalista). Fölsorolja mindkét társadalom rétegeit (elit, közép, kizsákmányolt). A feudalistának nincsen igazán kizsákmányolt osztálya. Hajnal István történésztől is merített, aki szociológiai szemmel művelte a történelemtudományt. Max Weber is hatott Erdeire. Erdeinél a nemzeti történelmi az rendi társadalom, a modern polgári pedig osztálytársadalom - piaci siker vagy kudarc függvénye. a rendnek a fogyasztás alapján van köze a piachoz. A rend tagjainak azonos a presztízsük, tényleges emberközösség. Az osztálynál nincs tényleges közösségi tudat, szociális érzék, nincsenek közös polgári cselekvési minták. Rendbe beleszületnek az emberek, és a presztízsnek köszönhetően közösen szocializálódtak. Egymás között házasodnak, hasonló az életformájuk. Mindkettő kitesz egy egész társadalmat. Különböző elvek alapján él a kétféle társadalom.
Rendi társadalom:
w Elit: nagybirtokos arisztokrácia
w Közép: hivatalnoki bürokrata réteg, részben szakszerű munkájának köszönhetően él meg. Másik rész a polgári lojalitásnak köszönhetően. Vannak még itt rétegek, akikre jellemző a rendies magatartás, de inkább polgári rétegek. Ezeket Erdei átsorolta a rendi társadalomba (pl. altisztek). Szélsőjobb polgári nemzetiek miatt sorolta át őket.
w Elnyomott: elvileg a parasztság, ki lehet-e jelenteni, hogy hova tartozik, elnyomott-e? A parasztság a társadalmon kívüli alatti. Rendi jellegű a parasztság, közös rangtudat jellemzi őket, bár ez a rendi parasztság bomlóban volt. A parasztság nem tudott integrálódni a polgári társadalomba. A renditől már kifelé ment.
Modern polgári társadalom:
w Elit: zsidó nagypolgárság
w Közép: magántisztviselői réteg tőkés bankoknál, van polgári értelmiség is, szemben egy egyházi értelmiséggel. Szabadfoglalkozású, piacon helyezkedik el (orvos, ügyvéd, stb.) Kispolgárság. Elnyomott: munkásosztály
Hogyan létezhet egymás mellett kétféle társadalom? Milyen az egymáshoz való viszonyuk? A pénz nem feltétlenül presztízs. Középkorból fennmaradt státusztudat a domináns.
Erdei marxista lett közben. Az úri réteg képes blokkolni a polgári rétegek fejlődését. Önmagát túlélt társadalom. Olyan erőre van szükség, ami nem polgári, se nem úri.
Későbbi kutatás: profibb módszerek alakultak ki. A marxi hegemónia után kezdték meg az empirikus vizsgálatokat.
Parasztság: Erdei a legnagyobb problémának a földreform elmaradását tartotta. Gyámi egyetért ezzel, de problémát jelentett, hogy a technika elmaradottabb volt. A nagybirtok sikeresebb volt, mint a kisbirtok. Nem volt érdemes felosztani (ezek az érvek mások érvei)
Munkásság: a harmincas években elkezdett kiépülni egyfajta jóléti állam. Megjelent egy rossz szociális háló - a nyugati országok mögött kullogva. Klebersberg Kúnó (kultuszminiszter) sok iskolát épített pl. fegyverkezésre nincs elég pénz - tanuljunk inkább. Alsóbb néposztályból is bekerültek egyetemekre.
Magyarország polgári ország volt-e? Gyámi inkább a közeledésre teszi a hangsúlyt a két csoport között (rendi, polgári).
Az államszocializmus Magyarországon
w Előzmények 1945-48: Hasonlóan a Horthy-rendszerhez fél parlamentarizmus, fél autoriter rendszer. Az 1945-48 közötti korszak viszont baloldali irányítású volt. Koalíció 45-48. Nincs ellenzék, ezért nincs igazi demokrácia. Nincs szabad választás. A fél parlamentarizmus a diktatúrával megszűnt. 1918, őszirózsás forradalom, példa a demokrácia kezdeményezésére, de kudarcba fullad. E században 1989 előtt nincs demokrácia.
w Egypártrendszer. kommunista diktatúra: 1948-49-től ’63-ig az államszocializmus totalitárius korszaka. Első időszak. Kezdetben Kádár is totalitárius politikát folytatott. 1949-53, legkeményebb diktatórikus időszak. 1953-56, Nagy Imre idején enyhül. Az ’56 utáni megtorlás enyhébb volt, mint a 49-53-as időszak. Kelet - Európa szerte ez jellemző.
w Totalitárius: Totális uralomra való törekvés, (totális uralom nem létezik).
w Nácizmus: Szintén totalitárius. Belső támogatottsága nagy, főleg kifelé agresszív. Jobboldali, racionalista, háborús eszközök. Saját társadalmukban kipécézek egy kis csoportot, amelyet belső ellenségként kezelnek.
w Sztálinizmus: Legszélső baloldali nézetek kerülnek hatalomra. Nyíltan nem racionalista. Kisebb a tömeg támogatottsága. Mindig más-más csoportot üldöznek. Elsősorban befelé agresszív, saját lakossága ellen visel hadat. Kifelé nem militarista annyira, oka, hogy nincs pénze fegyverkezni. Az államszocializmus vezetőit nem lehet felelősségre vonni. Hatalmukat önként adták át, háború nélkül, kiegyezéssel. Lengyelország: nem volt olyan erős a sztálinizmus, mint máshol. Sok mindenben kilógott a sorból. Hamar rájöttek, hogy mi az a sztálinizmus. Magyarország Speciális helyzet. Kegyetlen diktatúra, oka, hogy utolsó csatlósként került ki a II. világháborúból. Gazdaságpolitikája: preobrazsenszki. Oroszország: nehéziparát akarta fejleszteni. A fegyverkezésre nincs pénz. Külső gyarmat szerzésére nincs mód. Belső gyarmatosítás, paraszti földbirtokok megszűntetése. Kolhoz (ennek érdekében akár ki is éheztették őket).
w Magyarországon is hasonló sztálinista módszerekkel próbálták az országot a vas és acél országává tenni, a cél a fegyverkezés volt. Belső gyarmatosítás, célja a parasztság megtörése, ami azonban nem sikerült. Minden termelőeszköz államosítása. Falun megmaradtak az önálló magántulajdonok. A kultúra és a mindennapi élet területén sem tudták átformálni a lakosságot. Vezetők, értelmiségiek teljes lecserélésére törekedtek, amely kudarccal járt. Passzív, csendes rezisztencia kialakulása. Korábbi életformához való ragaszkodás.
w 1953: Meghal Sztálin. Sok minden megváltozik, enyhül a terror, de még jelen van. Nagy Imre programja: enyhíteni próbál a nehéziparon és a parasztság sorsán. A történelem során több nehéziparosítási kísérleti hullám volt Magyarországon, az utolsó 1985-ben volt.
w 1956: Forradalom. Ekkor Magyarországon senki nem akart kapitalizmust, ezért a forradalmat nem lehet polgári forradalomnak nevezni. Kétarcú forradalom: szocialista, ellenforradalom.
w A két oldal: I. : Nagy Imre: reform-kommunista értelmiségiek. Népi írók balszárnyának programját: Szocialista forradalmak. Cél: jobb korlátozása, nagy magántulajdon, kapitalizmus restaurálódjon. II. : Mindszenthy hercegprímás csoportja. Horthysta ellenforradalmárok.
w Az 56- s forradalom utórezgése 57 tavaszáig. Munkástanácsok kialakulása. Intézményesült anarchizmus (le az államhatalommal, elég a társadalmi önszervezés általi irányítás). Harmadik utas megoldás (nem szocializmus és nem kapitalizmus). Általában háborús, sztrájkos időszakban, pl. : spanyol polgárháború. Sehol a világon még nem tudott megvalósulni.
w Kádár-korszak általi megtorlás. Nagy Imréhez hasonlóan engedményeket tesz, mégis ő az, aki kivégzi Nagy Imrét. Lassan megszűnik a terror. A Kádár-rendszer csak a forradalmárokat üldözte. Ez egy idő után megszűnt. Elfogadta a közömbösséget, nem kellett azonosulni. Rákosival ez nem így volt. A közömbös is ellenség volt, ez vitte ki az 56-s tömegeket is az utcára. Veszélyes ez a fajta elnyomás. Kádár rádöbbent arra, hogy az 56-s forradalomnak nem szabad még egyszer megtörténnie. Az életszínvonal növelésével próbálták az embereket lecsitítani. Erre épült az egész Kádár-rendszer.
w 1956-63: közti lépések totalitárius tulajdonságúak (pl.: tsz-esítés). Hogyan sikerült ez Kádárnak? Az emberek belenyugodtak abba, hogy muszáj engedelmeskedni, nem érdemes lázadni. A Horthy-korszakban fontos volt a státusz szerepe. Az úriemberek megmaradtak úrnak, hiába vették el mindenüket. A Horthy-korszak nem élvezett legitimitást. Várták hogy ez az ideiglenes állapot visszaáll. 1956 után rádöbbentek az új felállásra. Kénytelenek voltak beilleszkedni, és fejet hajtani a " munkásigazgatóknak ". Sokan kezdtek tanulni esti iskolákban, nincs idő a politikával foglalkozni. 1957-ben fellőtték az első Szputnyikot, ami tekintélyt adott az addig lenézett oroszoknak. Kevés erőszakkal, végrehajtották a kollektivizálást. Sok helyen ellenálltak. A hangadókat megfélemlítették. Már nem a szegényparasztok megnyerése a cél, hanem a középparasztoké. Tekintélyük volt. TSZ elnökök lettek belőlük. A probléma: az emberek beléptek a TSZ-be; de nem dolgoztak. Éhínség fenyegetett.
w 1963 : Gazdasági reform kidolgozása. Sok értelmiségit kiengedtek a börtönből. Egyetemi felvételin eltörölték a származás szerinti megkülönböztetést, mobilitási lehetőség.
w 1963-68: A Kádár-rendszer úgynevezett fénykora.
w 1968: Gazdasági reform. Háztáji gazdaságok fejlődése. Munka után tovább dolgoztak otthon, a hátrányukat próbálták ledolgozni.
w `70-es években ez volt a második gazdaság lényege. Bekapcsolódtak más ágazatok is. Önkizsákmányolás. A teljesítést visszafogták az első gazdaságban, tartalékolva erejüket a második gazdaságra. Ez a megfeszített tempó egészségromláshoz, halálozáshoz vezetett. Sokan ingáztak. Rossz közlekedés, kimerítő életmód.
w Késleltetett városfejlődés, megnehezített urbanizálás, az iparosodáshoz képest. Ez jellemezte az államszocializmust. Felsőoktatásban is központilag visszafogott fejlődés. Magas szint, erős szűrés. Ok: féltek az értelmiségi munkanélküliségtől, mert ez gyakran vezetett szélsőséges nézetek kialakulásához. A szakemberképzést támogatták elsősorban.
w Lakótelepek: főnyereménynek számítottak munkások, középrétegek számára, akik a városokba jöttek a falvakból. 30 év múlva tönkremennek. Nem takarékos. Változtatni nem lehet.
w Ez a gazdaság homokra épült. Téves fejlődési útvonal, zsákutcába rohanás. Csökkenő hatékonyság, pl.: egészségügyben nem történt még meg ma sem a rendszerváltás, mert nehezen piacosítható. Egyes gazdasági ágak szerencsésebb helyzetűek. Sokan a második gazdaságból éltek.
w 1973: Olajválság. A szocialista gazdaság keretei kimerültek. Külföldi hitelek, fogyasztásra költöttek. Innen már csak lefelé vezetett az út. Néhány évig még folytatták ezt a pazarló politikát.
w 70-es évek vége: Adósság válság. Nagy beruházások leállítása. Hatással volt a politikára is. Kimondták, hogy a szocializmus alkalmatlan egy gazdasági rendszer működtetésére. A Kádár-rendszer politikai nézeteit nem adta fel, de gazdaságpolitikájukat megváltoztatták. Rájöttek, hogy a politikai pozíciójukat sikeresen kamatoztathatják a második gazdaságban. Nem tiltják már, hanem részt is vettek benne.
w 1982: jogilag is engedélyezték a kisvállalkozásokat. Gmk elterjedése. Gebin: állami tulajdonban lévő, magánszemélyek által bérelt, üzemeltetett üzletek. A Gmk is így működött. Sok profitot hoz. Hátrány, hogy nem lehetett magántulajdont létrehozni. "Kapitalizmus restaurálása ". Csak kicsiben engedélyezték, így nem alakult ki igazi verseny. Mindenki maszekolt a munkája mellett. Nincs kockázat. A rendszerváltás után kellett megtanulni, hogy veszíteni is lehet, keményen kell dolgozni, munkanélküliség veszélye, nagy különbségek. Van-e harmadik út? Nincs. Az igazi kapitalizmusról nem sok fogalmuk volt az embereknek. A második gazdaság nem volt elég arra, hogy megismerjék az igazi kapitalizmust. Sehol máshol Kelet-Európában nem engedték ilyen mértékben a második gazdaság működését.
w Újszerű nacionalizmus kialakulása a Kádár-rendszerben, életforma nacionalizmus. Lenézték a többi kelet-európai országot.
w Második nyilvánosság: Szamizdat.
w Puha diktatúra: Második nyilvánosság, gyenge demokratikus ellenzék működésének engedélyezése. Oka, hogy nyugat felé tekintettek. Már nem csak a varsói szerződéstől függ az ország.
w 1982: Újabb hitel felvétele, amely 1987-re újabb adósságválság követett. Áremelkedések.
w 1987: MDF létrejötte. Vívmányai: világútlevél, társasági törvény megszületése. Megszűnt a " legvidámabb barakk " szindróma. Az emberek meglátták milyen Nyugat-Európa.
w Rendszerváltás: Globálpolitikai kiegyezés. Oka, hogy az oroszok rájöttek, hogy elveszítették a hidegháborút. Csernobil felrobbanása. A rendszerváltásokat Kelet-Európában nem a belső erők váltották ki. A Szovjetunió nem lépett közbe, így a gyenge belső erők is elegendőek voltak a rendszerváltás véghezviteléhez. Magyarországon nem összeomlott a kommunista rendszer, hanem korrodálódott. Inkább evolúció, mint revolúció Magyarországon.
A nemek viszonya
A szociológián belül az egyik legfelkapottabb téma lett a feminizmusnak köszönhetően. Társadalmi nem: azért társadalmi, mert nem biológiai. Az alapja a megkülönböztetésnek az, hogy vannak olyan emberek, akiknél a nemi identitás nem egyezik a biológiai identitással. Sokszor a nem egy kulturális produktum is. A társadalmi nem fogalma mást is jelent. Azt fejezi ki, hogy a nemiség mintáit emberek hozták létre, ahogy ezeket létrehozták, úgy ezeket meg is lehet szüntetni. Kételkedni lehet bennük. A társadalomban történtek olyan változások, melyek a férfiak és a nők erőegyensúlyait megváltoztatták. Ezt követte a tudomány. A nemek közti viszony az egyik utolsó terepe az európai államokban a feudalizmusnak (úr, szolga viszony). Ez manapság meginog. Elvileg egyenlőség lesz. Azonban lehet, hogy több válságot és rombolást okoz, mintha nem lenne. Ennek oka, hogy a férfiak és nők közötti viszony, kommunikáció évszázadok alatt alakult ki. Ha valaki ezt le akarja váltani, akkor tudni kell, hogy mit tesz a helyébe. Azért feudális a viszony, mert egyenlőtlen. A feudalizmusban a szolgáknak is voltak garantált jogaik, tehát az alávetett félnek is voltak bizonyos jogai és hatalma. Nem voltak abszolút kiszolgáltatottak. Azok, akik megszokták ezt az egyenlőtlen helyzetet és haszonélvezői, nem feltétlenül férfiak. A nők is sokszor antifeministák. Kevés a szimpatizáns azokban a rétegekben, amelyeket föl akarnak emelni. Az ismerőst, a megszokottat nem akarják föladni (melyik helyzetben hogyan kell viselkedni, kommunikálni, hogyan lehet a konfliktusokat megoldani, elkerülni, stb., ill. garantál bizonyos jogokat is). A női kisebbségi mozgalomnak ez az alapdilemmája. Azért téma mégis, mert sok más területen ez a feudalizmus még nem számolódott föl. A társadalom más szféráiban meginduló modernizáció ezeket a változásokat is elősegítette. Az ipari társadalom szükségessé tette a női munkavállalást (férfiak a fronton, nők a gyárakban). Mihelyt a férfiak visszajöttek, a nők visszakerültek (átmenetileg) a fakanál mellé. Létrejött egy majdnem teljes foglalkoztatottság, a nők is elmehettek dolgozni. A nők jogi egyenlőtlensége kezdett enyhülni (válás liberalizálása - a világháború olyan nagymértékben szakított szét családokat, hogy már ténykérdés volt a válás, pl. azért, mert a feleség azt hitte, hogy az ura meghalt és újra megházasodott…) Elvileg a levegőben lóg annak lehetősége, hogy a korábban elnyomott kisebbségek „benyújtják a számlát”. A demokratikus országokban a kisebbségeket nem lehet úgy elnyomni, ezért a demokráciák ezen a téren fejlődésre vannak ítélve. Idő kérdése, hogy az elnyomottak mikor ébrednek öntudatra. A harmadik pont az volt, hogy fölfedezték a fogamzásgátlást. A kettős mérce az erkölcsben megszűnt (csak a nő személye biztos a gyereknél, muszáj kontrollálni). A családok ketté szakadtak, a nők önrendelkezést kaptak a testük fölött (fogamzásgátlás, abortusz), elindult egy tényleges emancipáció, egyenjogúsodás lassan és fokozatosan, ettől hitelessé vált (valóban a nők harcolták ki). Magyarországon felülről adták olyanoknak, akik nem is igényelték. Elvileg mások segíthetnek, de nem harcolhatnak helyettük (azok helyett, akiknek szüksége van az autonómiára).
A nyugati társadalmakban két lépcső volt:
1. Fogamzásgátlás elterjedése, 1968-as diáklázadások, hippik, stb. A család fellazítása volt a cél és nem a férfi nő viszony megváltoztatása. Kommunákban akartak élni. A polgári életformát akarták fölváltani (monogámiát). 68-ban szerencse volt, hogy nem kerültek a diákok hatalomra. Nagyon sok más területén a társadalomnak növelni tudták a befolyásukat (indirekt módon elterjesztették a kulturális mintákat, kényszer nélkül - ha hatalomra kerültek volna, esetleg kényszerrel). A szexuális forradalom igazából nem szenvedett vereséget. Ez azért nem kérdőjelezte meg az egyenlőtlenséget, mert a kommunákban a férfiak voltak a „vezérürük”, a forradalmárok.
2. A nők is elkezdtek karriert csinálni. Ez a fogamzásgátlásnak köszönhető. Ha van gyereke, akkor már nehezen veszik föl, vagy ha van munkahelye, és gyereke születik, akkor nem veszik vissza. Alacsonyabb emiatt a bérezésük is. A gyereknevelést a munka terén a nők megsínylik. Azt úgy tudják kiszűrni, hogy nem szülnek gyereket, csak mikor már befutottak. A nők nem csak elválhatnak, hanem anyagilag is függetlenedhetnek. Ez a nőket szexuálisan is függetlenítette. Kezd megszűnni a kettős morál. A nők ezt ki is követelik maguknak. Megszűnik az is, hogy a nőknek szexuális kapcsolataikban szemérmesnek kell lennie, ill. hogy a nő passzív, vagy a férfi aktív. Ennek a kárvallottjai a férfiak. Amíg rendszeresek voltak a háborúk, addig az erős férfi védte a családot. Ma már nincsenek háborúk, tehát elveszett ez a szerep. Az ipari társadalomban a munkák fizikai erőt igényeltek - a férfiakat preferálták. Amikor ebből már kevésbé lehetett megélni és egyre inkább a szellemi munkából lehet megélni, akkor a férfiak egy tradicionális előnye semmivé foszlott. A hagyományos női készségekre változatlanul szükség van (tanítónő, óvónő, stb.). Úgy tűnt azonban, hogy a helyzet konzerválódott (továbbra is kávét főznek…). Mára fordult a helyzet. Sok új munkakör jelent meg (reklám, PR, stb.), ami a nőknek kedvez, a férfiaknak nem annyira. A korábbi domináns férfi szerep olyan, mint egy elszegényedett dzsentri… Ma már egyre inkább a pénz, és nem a rang számít. A férfiak privilégiumait a nők egyre sikeresebben támadják. A Kádár-rendszer a második gazdaságnak köszönhetően konzerválta a hagyományos nő, férfi viszonyt, amit egyébként az államszocializmus megpróbált fölbontani (teljes foglalkoztatottság a nőknek is).
Etnicitás és faj
Összefoglalás
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
