Mi a szociológia?

Egy a társadalomtudományok közül, de ha szó szerint fordítjuk, akkor is társadalomtudományt jelent.

A többi társadalomtudományt szellemi vagy humán tudománynak nevezik.

A szociológiát az 50-es években betiltották.

A szociológia a társas viszonyokat vizsgálja mikro és makro méretben.

A szociológia fejletlen tudomány volt, mert a Rákosi-korszak (nem volt betiltva) előtt nem támogatták. Nem tudott Magyarországon érvényesülni ez a tudományág, nem professzio-nalizálódott.

A tudományos intézményekben csak részben foglalkoztak szociológiával, bár létezett egy folyóirat Társadalomtudomány címen, ami szociológiai folyóiratnak vallotta magát, de sok volt benne a nem tudományos írás. A lapot a Társadalomtudományi Társaság működtette. A társaság tagjai nem képzett szakemberekből álltak, ezért inkább műkedvelő összejöveteleket tartott, mint tudományos konferenciákat.

1942. a Pázmány Péter Tudományos Egyetem társadalomelméleti tanszéket alapít, ami közel áll ahhoz, hogy tudományosan művelje a szociológiát.

Emberi szociológia – a Horthy rendszerben és korábban is nem szociológus végzettségű, hanem más, humán végzettségű emberek, sokszor írók, újságírók művelték.

A preszociológia első magyar műhelyét polgári radikális gondolkodók hozták létre. Ők a magyar társadalmat vizsgálták.

A szociológia modern polgári tudomány. Kb. 150 éves. Egy tradicionális társadalomban (pl. Feudalizmus) nem volt igény arra, hogy a társadalmi folyamatokat empirikusan vizsgálják, rendszerezzék, teóriákat állítsanak fel.

A középkorban szorosan összeolvadt a vallással. Összekapcsolódott az, ami van, azzal, aminek lennie kellene. Keveredtek a tények és a vélemények arról, hogy mi lenne a helyes. A katolikus egyház nem ad arról átfogó képet, hogy mi a helye a társadalomban. Ez a szekularizációig tartott.

A különböző európai társadalmak különböző gyorsasággal és különböző mértékben modernizáción mentek keresztül - kialakult a modern társadalom. Ezzel megszűnik az egyház (a vallás hatalmával uralkodók) és a földesurak hatalma. Nem emberfeletti tényezők uralkodnak, hanem elfogadott tényeken alapulva biztosítják be a hatalmon lévők jogos uralkodásukat.

Ez az átalakulás forradalmakkal járt Európa szerte. Pl.: a francia forradalom felszabadította Franciaországot, de nem volt képes békét teremteni, tehát nem egyértelműen pozitív eredményű. Válságjelenségek sora mutatkozik a politikában. „Amit nyertek a réven, elvesztették a vámon.”

A társadalomban is változásokat hozott a modernizáció. Ipari forradalom: eddig tradíciókra támaszkodva a döntően falusi jellegű társadalom volt a jellemző. Minőségi egyenlőtlenség volt az emberek között, aszerint, hogy ki melyik társadalmi réteghez tartozik, de volt egyfajta szabadság. Az elnyomottaknak is voltak garantált jogaik (szerződések). Autonómiák területi alapon. Az ipari forradalom ezt a biztonságban élő társadalmat felbontotta. A városok hirtelen felduzzadtak. Az emberek kiszakadtak a megszokott környezetükből. A korábbi értékrend már nem volt érvényes. Sokan nem találták helyüket az új társadalomban, és földönfutók vagy alkoholisták lettek – tehát devianciát okozott.

A modern polgári állam monopolizálta a hatalom gyakorlását. Az igazgatási feladatok kiszélesedtek. Az infrastruktúra szükségessé tette, hogy a társadalom felülről áttekinthető legyen. Ehhez arra volt szükség, hogy tanulmányozzák a társadalmat: szabályszerűségeket állítsanak fel rá. Aki megismeri a társadalom szabályszerűségeit, az, ha hatalomra kerül, képes lesz uralkodni felette.

A szociológia első írói franciák voltak. Franciaországban intézményesült először a szociológia, mint tudomány. Az első szociológiai egyetemi tanszék is Franciaországban alakult.

A társadalomnak nincsenek törvényszerűségei.

Régebben úgy gondolták, hogy a társadalom egy darab természet, aminek törvényszerűségei vannak, és az okság uralja. Azonban a mai felfogás azt mondja, hogy a társadalom olyan darabja a természetnek, amit az olyan ember alakít, aki rendelkezik érzelmekkel, attitűdökkel, intellektussal, mentalitással. Ez a felismerés német szociológusoktól származik.

Akikkel foglalkozunk, azoknak is van kialakult nézetük a társadalomról.

Ha egy társadalomban gond van, akkor meg kell reformálni. A szociológia is reformelméletnek számított, mikor a franciák elkezdtek vele tudomány szinten foglalkozni. Reformprogramokkal elébe mehetünk azoknak a változásoknak, amik kibontakozóban vannak. Franciaországban a szociológia válságtudomány volt.

A szociológia fénykora a jólléti állam fénykorához köthető.

A szociológia gyakorlásához polgári társadalom szükséges: demokrácia, szabadság, az állampolgárok érdeke, hogy rész vegyen a reformokban. Az állampolgárt, mint értelmes partnert kell kezelni, szüksége van arra, hogy rálásson a társadalmi folyamatokra. Az egyén a saját sorsának a gazdája. Jelentős a piac szerepe, mert az ember a piacon fogyasztóként viselkedik. Meg kell értenie, pl. hogy miért emelik a benzin árát stb.

Nem kedvez a szociológiának (ilyenkor nincs rá szükség):

w        Diktatúra

w        Középkori társadalmi rendszer

w        Magyarországon a Rákosi- és a Kádár rendszer

w        Demokrácia – de csak abban az esetben, ha az állam szerepe csökken, ha nincs elég befolyása.

Az igazságtalanság csökkentéséhez is hozzájárul a szociológia.

Vannak tudományágak, amik a szociológiáról váltak le:

w        piackutatás

w        közvélemény-kutatás

w        HR

w        PR

Társadalmi rétegződés

„a szociológia királyi része”

A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozik. A társadalmi egyenlőtlenség a társadalmi különbségek közé tartozik. Vannak olyan különbségek, amik nem egyenlőtlenségek.

A különbségek nem felérendelt, hanem mellérendelt viszonyokat fejeznek ki. Pl. másság: etnikai, faji, vallási stb.

Az egyenlőtlenség: szegények és gazdagok.

A társadalmi egyenlőtlenség jó, vagy nem jó?

Elit – középosztály – szegények

Mechanizmusok elosztják a jó és a kevésbé jó pozíciókat, ezek hozzák létre az egyenlőtlenséget.

Egyenlőtlenség:

w        Helytelen (az egyik nézőpont szerint)

w        Kívánatos (bizonyos mértékben, mert nem jelent igazságtalanságot) – vannak, akik megérdemlik a jobbat. Bizonyos mértékben helyes és jó. Akik az egyenlőtlenségek haszonélvezői, azok ezt pozitív dolognak tartják. A szegények között is vannak, akik jogosnak vélik helyzetüket.

Jó pozíció, előny – nézőpont kérdése: akik el akarnak szakadni a nagyvárosok zajától, a civilizáció vívmányaitól, azok falura mennek pihenni, erre épít a falusi turizmus.

A szociológus más értékelésével foglalkozik, saját értékítéletét félreteszi, kivéve rétegződés-kutatás esetén.

A szociológusok többé-kevésbé baloldaliak, a legtöbb támadást jobboldalról kapják.

A rétegződés szó a geográfiából származik. A régeződést a szociológia a társadalmi szerkezet struktúrájával kapcsolatban használja. Azt vizsgálja, hogy hogyan működik a társadalom. A rétegződés mondja meg, hogy kik a nyertesek és kik a vesztesek. Ma egyre nagyobb szerepe van a piackutatásnak.

A jog a művészet, a vallás, a politika mind társadalmi alrendszerek.

A társadalmi rétegződést különböző státuszok alapján jellemezhetjük.

Különböző dimenziókból vizsgálhatjuk:

w        jövedelem

w        tudás (képzettség)

w        település, lakóhely

w        hatalmi helyzet

w        érdekek érvényesítése

A státuszok hatalomfüggők

Legelőnyösebb réteg: az elit – nagyon szűk réteg, kevesen vannak, nehéz ide bejutni.

Középosztály – nehéz határt húzni, vagy erős és nagy létszámú réteg, vagy alig van, esetleg nincs is.

Az elitet szakadék választja el az egyszerű emberektől.

A középosztály válogathat, nemcsak fizikai szükségleteit tudja kielégíteni, jártas a kultúrában, ez a réteg legkevésbé hajlamos a szélsőségekre. A középosztály kifejezés polgárt jelent, nyugaton (ahol már posztmodern és posztindusztriális társadalmak vannak) a polgár szót használják középosztály helyett.

Tisztes polgári jólét (a lakosság 2/3-a polgár) volt a jóléti állam fénykorában. Az európai történelem a polgárosodás folyamatának is felfogható. Európán kívül a szabadság társadalmon kívüli tényező. Szabadság: a társadalmon kívüli dolgok, a polgároknak bele kell törődniük a sorsukba.

Zárt társadalom: pl.: kasztrendszer, nem lehetett réteget váltani.

Nyílt társadalom: mindenki a saját tehetsége, tudása alapján boldogulhat.

A kapott státusz öröklődik: nem az vagyok, akinek tartom magam, hanem akinek tartanak – megbélyegzés (etnikai konfliktushoz is vezethet).

Ideális nyílt társadalom: a saját érdemek döntik el, ki hova tartozik. Meritokrácia: mindenki olyan helyre jusson, amilyet megérdemel. Esélyegyenlőség van.

Az iskolarendszert azért hozták létre, hogy leküzdjék az otthonról hozott egyenlőtlenségeket.

Ma az egyenlőtlenség csökkenéséért harcolnak, de az egyre inkább nő.

Karl Marx

w        nem volt szociológus

w        a szociológia alapítói közé sorolják

w        közgazdász, filozófus volt, de kihagyhatatlan a nagy szociológusok sorából

w        sikertelen, bukott polgár volt

w        élete végéig bohém életet élt, nem tudott beilleszkedni a társadalomba, kívülről, ellenségesen nézte a polgári társadalmat

w        Hegel követője volt (Hegel dialektikáját alkalmazta – egy dolog lehet egyszerre önmaga és önmaga ellentéte is)

w        materialista filozófiát alakította ki

Formáció-elmélet: a formációk (társadalom típusok) időrendben szükségszerűen követik egymást. Meghatározó a termelés, a gazdaság, termelők és az általuk megtermelt értéktöbblet közötti ellentét (kizsákmányolók – kizsákmányoltak). Ilyen ellentmondások a formációkon belül a fejlődés fő tényezői

Rendszer-elmélet: az egység harmóniáját hangsúlyozza, minden egyes rész külön funkciót tölt be, de a különböző részek tökéletes egységet alkotnak, a konfliktusok háttérbe szorulnak, a hangsúly az együttműködésen van

Konfliktus-elmélet: Marx a konfliktus-elmélet híve, a rendszer-elmélettel állítja szembe, a konfliktusokat hangsúlyozza, de nem tud választ adni arra, hogy egyes társadalmak miért képesek hosszú ideig konfliktusok nélkül működni

1.       Prekapitalista termelési mód

2.       Modern termelési mód                            forradalom

1.       A két fél kibékíthetetlen

2.       A modern felfogás szerint a termelő és a kizsákmányoló között megszűnik az ellentét, de ez csak forradalmi úton következhet be.

A marxizmus

A mai napig az egyik legnagyobb hatású elmélet, amivel a nyugati társadalmakat magyarázták. Kritikai elmélet, mert a polgári társadalmat kritizálja. Átfogó elmélet, mert mindent meg tud magyarázni. Kielégíti az emberek tudásvágyát. A sok részlet egy teljes egésszé állhat össze, ha megismerik a marxizmus elméletét. Nem tudományos elmélet, hanem vallási igényeket elégít ki. A marxizmus jelentős része tudományosan nem igazolható, de nem is cáfolható. Tudománynak állítják be, ami szubjektív vélemény, hit. Ezért válhatott diktatúrák vezető ideológiájává. A tudomány a politikában legitimációs eszközzé vált.

A marxizmus annak köszönheti sikerét, hogy olyan tömeges lelki igényeket elégít ki, amelyek ősiek, a biztonságra, és a lelki harmóniára irányulnak.

Kelet Európában a szocializmus ideológiája volt, az iskolában tanították, nem lehetett kritizálni, ezért ezeken a területeken megbukott, mint uralkodó ideológia. Nyugaton a mai napig szellemi potenciál, mert ott nem volt hivatalos ideológia. Volt kritikája a fennálló rendszernek. Ám mindezek ellenére nyugaton is elérte válságidőszakát. Egyik oka a társadalmi mobilitás, a másik a munkanélküliség.

w        Társadalmi mobilitás: soha nem tudott mit kezdeni ezzel a kérdéssel, mert a társadalmi átrétegződési folyamatot nem vette figyelembe. Zárt társadalomnál kicsi, nyitott társadalomnál nagy a társadalmi mobilitás. A marxizmus forradalom centrikus elmélet, a társadalmi mobilitás pedig forradalom ellenes (csak azok képesek forradalmat kirobbantani, akik nincstelenek), ezért nem tudott választ adni a kérdésre. Azonban létezik társadalmi mobilitás, mert a munkásosztály nem a burzsoázia ellen fordul, hanem maga is burzsoázia tagjává válik. Így megdől a marxizmus elmélete (megdől a kapitalizmus fejlődésére tett jóslata).

w        Munkanélküliség: nem talált rá megoldást. Szerinte, aki munkanélküli, azt nem lehet kizsákmányolni, így nem is tekinti olyan rétegnek, akivel foglalkozni kéne.

Már az 1938-as gazdasági világválság idején kiderült, hogy a marxizmus meg fog dőlni. Több országban a fasizmus győzött, mert a munkanélküli nem lázadt, mert nem tudta megszervezni magát. A munkanélküli nem konfliktusképes. A munkanélküliség dezintegrálódást jelent: a munkanélküliek kiesnek a társadalomból. Nem képesek kollektív cselekvésre, csak deviáns jelenségeket tudnak produkálni (bűncselekményeket követnek el, alkoholisták lesznek). Vesztes réteget alkotnak. Aminek ők a kárvallottai, azt nem lehet megbeszélni.

A marxizmus a globalizációval kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozik:

w        kiemelik a munka és a tőke közti ellentétet, és világméretű problémaként kezelik

w        nemzeti társadalmakkal foglalkozó tudomány, de a globális problémákkal is foglalkozott

w        átlépte a szociológia szabta határokat

w        a világ különböző térségekre oszlik, ezek között vannak dominánsak, akik mindig

w        nyertesek országok zsákmányolnak ki más országokat

Ezeket a szempontokat Wallerstein történeti modelljének hívjuk.

A marxizmust emiatt nem lehet figyelmen kívül hagyni, de befolyása egyre inkább csökken.

Émile Durkheim

A szociológia alapítóatyja. A különböző szociológiai elméleteket csoportosítja.

Csoportosítási szempontok:

w        vitákat is jeleznek

w        hogyan építhető fel egy társadalom a teóriákban

w        a társadalmak milyen alkotóelemekből állnak, és mi a kapcsolat köztük

w        mi a fontosabb, az egyén vagy a közösség

w        mi a fontosabb, amit emberek maguk gondolnak vagy vannak valamilyen személyen fölötti intézményi szabályok, amik fontosabban az egyéni gondolatoknál.

Ki a főszereplője a társadalomnak?

Az egyén vagy a közösség?

Durkheim, mint módszertani objektivista:

Legjobb munkája kultúr-antropológia jellegű: Az osztályozás elemi formája címet kapta.

Osztályozás: a minket körülvevő események logikai besorolása. Hogy milyen szempontok szerint csoportosítunk, az társadalmanként eltérő.

Az ismert viszonyok szerint osztják be a környezeti tényezőket a természeti társadalmak – ezt szociomorfizmusnak hívjuk (a társadalomhoz hasonló, alkati hasonlóság)

 ez mérvadó az egész világ megformálásában

Az öngyilkosság:

Durkheim volt az első nagy deviancia-kutató. Mivel az öngyilkosságot is a devianciák közé sorolja, ezt is vizsgálta.

Deviancia: deviáns az, ami az átlagtól eltér (ma már nem így van).

Egy-egy társadalmi jelenségben a típust kell keresni, ez az átlagban fogható meg. Releváns, ami egyén fölötti, ami tárgyiasul (pl. statisztikai adatok), ami kollektiválódik.

Durkheim adatokból próbált meg egyénre lebontott adatokat felállítani. A környezettel magyarázhatjuk a dolgot. Ezt szociologizmusnak nevezte. Hangsúlyozta, hogy a szociológia egy külön tudományág, aminek saját vizsgálati területe van. Ő az első szociológiai tanszék megalapítója.

Az öngyilkosság jelensége:

Egy terület átlagos öngyilkosságait vetette össze. Azt vizsgálta, hogy egyik helyen miért több, másikon miért kevesebb az öngyilkosság.

Szerinte az öngyilkosság egy konstrukció. Az öngyilkosság az, amit egyesek annak tartanak (pl. a statisztikusok). Hogy a statisztikusok mit neveznek öngyilkosságnak, az kultúrafüggő (pl. a vallás elítéli).

Valahol azért van több öngyilkosság, mert a statisztika hamarabb fejlődött, jobban, hamarabb fel tudták mérni a társadalmat (pl.: Németország, Osztrák – Magyar Monarchia). Azonban csupán az öngyilkossági ok-statisztikákkal nem megyünk semmire (ez nem magyarázza, hogy miért jött létre az öngyilkosság). Egyénre lebontva okokat nem lehet megmondani.

Foglalkoztatta az a kérdés, hogy miért lesznek hamarabb öngyilkosok a protestánsok, mint a katolikusok. A protestáns vallás inkább egyedül hagyja az embert, így az elmagányosodik, minden cselekedetéért ő felel.

3 fajta öngyilkosság létezik:

1.      Altruista / önfeláldozó

Még nem modernizációs termék. Kollektív rendben, szilárd közösségben élő emberek. Egyértelmű szabályok. Az egyén feloldódik a közösségben. A megszégyenüléstől való félelem hajtja az embereket az öngyilkosságba. Ha megszégyenül az egyén, akkor a szégyen áthárul a rokonságra is. Ha nincs közösség, én sem vagyok.

2.      Egoista

Ellentéte az altruistának. Ez már modernizációs termék. Azért lesz öngyilkos az ember, mert saját életében nem érte el céljait, és nem találja helyét a közösségben. A társadalom által felkínált célok nem jelentenek neki semmit. Az individualizáció keltette életre.

3.      Anómiás

A "nomos" görög szó, jelentése törvény. Nincsenek normák, nem lehet devianciáról beszélni, nem lehet megmondani, hogy mi mitől tér el. Kívül szép, de belül nem lehet átlátni az értelét. Értéküres tér, nincsenek fogódzói. Nem lehet mi alapján dönteni.

Büntetőjog

w        bűncselekmény

w        bűnösség

A bűnözés maga normális. A bűntett, a bűncselekmény a deviancia. A bűnözés hozzá tartozik a társadalom működéséhez. A bűnözés nem azért ítéljük el, mert rossz, hanem azért rossz, mert elítéljük.

Definíció kérdése, hogy mi határozza meg, mi deviáns.

Kollektivista: A közösség dönti el, hogy ki tartozik oda, hol húzza meg a határt. A jó és rossz közti különbség a közösségi kohéziót növeli. Ha különbséget tudunk tenni jó és rossz között, van rá esély, hogy fennmaradnak a normák, a világképek, amik a közösség újrateremtését biztosítják.

Azt vizsgálta, ha van halálbüntetés, csökken-e a halálbüntetéssel járó bűncselekmények száma. Vizsgálata során azt az eredményt kapta, hogy a halálbüntetés megléte nem befolyásolja a bűncselekmények elkövetőit. Ezért nincs értelem a halálbüntetésnek. Ha egy bűntett vagy egy bűncselekmény nem oszt és nem szoroz, akkor nincs statisztikailag megformálható hatása. A bünte