A riport

A tudósításból nőtt ki. A riport angol szó (a latin „reportare”, „reporto” szóból származik), jelentése „visszaad.” Megpróbálja az eredeti élményt valósághűen visszaadni. A riport komplex műfaj. Szinte minden más újságírói és szépirodalmi műfaj elemeit, eszközeit felhasználja, a hírtől az interjún át az esszéig. Huzamosabb ideje az egyik legmagasabb presztízsű műfaj a sajtóban a publicisztika mellett. Ennek több oka van.

Az újságírás és a szépirodalom között a riport az átjáró. A szakmában általában ezen irodalmi riportot értünk. A szépirodalom igényével és eszközeivel készítik el. A legjobb riporterekből szépírók lesznek, lehetnek. Hemingwaynek vannak fantasztikus riportjai, a Toronto Star párizsi tudósítója volt.

A tudósítás és a riport között a legfontosabb különbség, hogy a tudósító a helyszíni események megfigyelője, kívülállóként adatokat regisztrál, a közönséget képviseli, rekonstruálni próbálja az eseményeket, a riporter pedig benne van az eseményekben, testközelből, gyakran résztvevőként számol be. A riport tükröt tart a társadalom elé.

Günther Wallraf a XX. század egyik legnagyobb riportere, az oknyomozó, tényfeltáró újságírás feltalálója. Híres könyvei: Önök ott fenn, mi itt lenn, Legalul. Híres riportkönyveket írt Norman Mailer (A hóhér dala), Truman Capote (Hidegvérrel), és Scott Fitzgerald (A nagy Gatsby). Tom Wolfe a Capote, Mailer utáni újhullám alakja.

A riport határműfaj a novellával és a hozzá közel álló glossza és tárca néhány elemét is felhasználja. A novella nem tartalmaz konkrét információkat, neveket, a fikció talaján áll. A riportnak mindenben tényszerűnek és valósághűnek kell lennie. A világot magyarázó műfajok közül az esszé áll a csúcson – a tudományosság igényével foglalkozik a külvilág jelenségeivel, a riport fő célja pedig az ábrázolás. A riport a szociológia eszközeivel társadalmi jelenségeket mutat be és ehhez párosítja a szépirodalom elemeit. A riportban jelen van dialógus, cselekmény, miliőfestés, fordulat, feszültségkeltés, késleltetés stb. A riport nélkülözhetetlen eleme a sztori, nemcsak eseményt jelent, hanem drámaiságot, feszültséget, atmoszférát. A valóság egy szeletét mutatja be, be akarja avatni az olvasót. Az újságíró megosztja ismereteit az olvasóval.

A riportírás művészete abban áll, hogy a valóságot szétszedi apró darabokra majd ismét összerakja. A jó riporter a részletekből építkezik, és sosem magyaráz. A riport sosem arról szól, hogy „mi lehetne,” hanem arról, hogy „mi van.”

Az útleírás és a riport között az a különbség, hogy az útleírás statikus, a riport pedig mozog, teljessége apró részletekben mutatkozhat meg. A riport megragadja a valóság egy részletét. A riport célja a beavatás, az élmény átadása. A riport közvetítésével az újságírás is része lesz a hangulatnak. A novella célja az elfogadás, a jó riport a felfedezés élményét mutatja.

A riport miközben a valóság legfontosabb elemeit magyarázza, önmagában ez nem elég. A riport bemutatja a jelenség társadalmi hátterét, az összefüggéseket, a motivációt.

Darvas József: A régi Magyarország felfedezésétől az újig c. cikkében a következőket írja: A rabság megismerésének, felfedezésének, és tükrözésének más az írói és más a tudományos módszere. A szociológia és a szociográfia a valóságot a tudomány szemüvegén át mutatja be. A riport ezzel szemben szubjektív, impresszionistának is nevezhető. Más szűrőn át mutatja be a valóságot. A riport láthatóvá teszi, ami a hétköznapi ember számára láthatatlan. A riport leginkább éli meg szakmáját hivatásként, nem tesz különbséget civil és szakmai élete között, szenvedélyesen keresi a témát.

Híres riporterek:

w        John Reed – A pétervári forradalomról számolt be egy krimi izgalmával.

w        Ernest Hemingway – spanyol háborús riportjait a hitelesség, elkötelezettség miatt értékelték.

w        Oriana Fallaci – vietnami háborúról írt könyveket, a megértés dominál benne. Nő.

w        Günther Wallraf – ő képviseli a legkockázatosabb riporteri magatartást: más emberek bőrébe öltözik, elmerülve így a valóságban.

w        Richard Kapuscsinszki – riporter, miközben világhírű és gazdag. Ezt kevesen tudják megtenni. Az eseményeket megéli és hitelesen tudósít. Szereti a magyarokat. A történelmi jelentőségű események krónikása. Ma már politológusként avat be az eseményekbe.

Magyarországon az ún. népi írók a műfaj klasszikusai. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos írták az első szociografikus riportokat.

Tényfeltáró vagy oknyomozó riport

A tényfeltáró riport alapja a kétely, hátha nem úgy mennek a dolgok, ahogy mi tudjuk, nekünk beállítják, hátha nekünk kevesebbről számolnak be, mint amennyi elvárható volna.

A média a Watergate-ügy kapcsán döbbent rá korlátlan hatalmára. A Washington Post, és újságírói (Bernstein, Woodward) nélkül sosem került volna napvilágra az ügy. Az USA-ban „investigation”-nek nevezik a nyomozó riportot. Ez a klasszikus újságírás, ettől a magyar újságírás még messze van.

Újságírás – tájékoztatás, melynek feladatát az újságíró vállalja magára a társadalom érdekében és annak támogatására. Az egyén képtelen az intézményesített hatalmat ellenőrizni, és ezt a feladatot vállalja a média, mert rendelkezik pénzzel, hatalommal, presztízzsel.

Lényegében nincs különbség az újságírás és az oknyomozó újságírás között. Az érintettek általában nem hajlandóak információval szolgálni, az újságíró dolga ezek kiderítése. Minden információt legalább két független forrásból kell ellenőrizni. A Watergate-ügyben eleinte névtelen forrásokból származtak az információk. A kormány ekkor rosszindulatú közléseknek nyilvánította Bernsteinék információit. A cikkek eleinte eldugva jelentek meg a lapokban, később címlapsztorivá váltak.

Bármennyire is demokratikus egy állami berendezkedés, a hatalom sosem szereti, ha a sajtó végzi a dolgát és a kormányzattal szemben kritikus. Ahol működnek a demokratikus jogállam intézményei, ott hatása van a leírt szónak. A tényfeltáró riport hatóereje az a hit, hogy Magyarországon is hosszabb távon megváltoznak a viszonyok és a magyar sajtó képes lesz eljátszani azt a szerepet, amelyet a demokrácia megszabott neki.

Mi és hogyan történt – ez a fő kérdés. A sajtóviszonyok kritikája az, amikor az újságírás és az oknyomozó újságírás szét van választva. Sajnos Magyarországon is ez a helyzet.

Hírsztori – elsőként megkapni azt az információt, amelyet szándékunktól függetlenül is elmondanának. Magyarországon ma ezért folyik a verseny.

Tényfeltáró sztori – Az angolszász újságírásban ez a legfontosabb. Elsőként közölni azt az információt, amit el akarnak hallgatni.

A tényfeltáró riporter alapállása

w        Őrködés – a közmegegyezésen alapuló elvektől és gyakorlattól való eltérés feltárása.

w        Figyelés – állapot. Állandó készenléti állapot, az események figyelése, az összefüggések felfedezése.

w        Opponálás – feltárni az ellentmondásokat, szemben állni. Ez az, amit a hatalom végképp nem tud elviselni. A tényfeltáró riporter nem fogadja el olyannak a tényeket, amilyennek látszanak, feltárja mindazon összefüggéseket és információkat, melyek ugyanazon jelenséget új és igazabb megvilágításba helyezik.

w        A tényfeltáró riport katalizátora az igazságosságba és progresszióba vetett hit, a dolgoknak rendben kell lenniük, és ha nem így megy, arról az állampolgároknak feltétlenül tudni kell, tehát a nyilvánosság kontrolljának érvényesülni kell.

w        Az információt a forrás hitelesíti. Az informátor és az újságíró között bizalmas viszony jön létre, amelyet a kölcsönösen elfogadott játékszabályok teremtenek meg. Előre kell tisztázni az információ kezelését, biztosítunk-e anonimitást stb.

A tényfeltáró riport készítésének menete

w        Az a jelenség, amellyel foglalkozunk, természetesen összhangban van-e a mindennapok bevett gyakorlatával, a közmegegyezésen alapuló etikai követelményekkel, van-e eltérés a szereplőtől elvárható magatartás és a valódi magatartás között.

w        Az információ valóságtartalmának ellenőrzése: meg kell keresni, fel kell kutatni a forrásokat. Tisztázni kell a körülményeket. A feltárt információkból és körülményekből rekonstruálni kell a valódi eseményt (nyomozati szakasz). Meg kell állapítani, hogy a rekonstruált esemény mennyiben tér el az elvárhatótól. Végül tisztázni kell a saját véleményünket az ügyről.

w        Adatfelvétel vagy tényfelvétel: interjúk, bizonyítékok, vallomások, megerősített állítások felsorakoztatása (a hitelesség szem előtt tartásával).

w        Összegzés – a „vádirat” megfogalmazása. Döntő pont: az ügy főszereplőjét szembesítjük a tényekkel, de csak a legvégén. (Mert előtte megfenyegethetik a tanúkat, eltüntethetik a bizonyítékokat.)

w        Szembesítés – előre megtervezett taktika szerint, cél a beismerés.

w        A riport megírása a kimeneteltől függően, szerkesztés.

w        A riport struktúrájának felépítése. A kulcsszó a fejlődés: hogyan fejlődik a cselekmény. Meg kell találni az információk logikus sorrendjét. Ilyenkor a gerinc érdekel, nem a terjedelem. A végén „meghúzzuk” az anyagot. Minden kimarad, ami nélkül önmagában még megáll az anyag. A jelzőket kihúzzuk.

Feature

Az angolszász újságírásban leginkább elterjedt műfaj. Jelentése „magazincikk,” magazinírás. „A feature olyan ábrázolási forma, amelyben a csekély számú dramatikus helyzet a jellemző vonások kiemelésével válik életszerűvé, érdekessé.” /Klaudia Mast/ A feature tehát egy esemény legjellemzőbb ismertetőjegyeit emeli ki, a konkrétból általánosít. Összefüggéseket konkretizál és szemléltet, vagyis példaszerűen bemutat. A feature a legkorszerűbb műfaj, de sajnos Magyarországon szinte senki sem ír feature-t.

A riport és a feature közötti különbség

Míg a riport az események részesévé teszi olvasóját, addig a feature elvont tényeket szemléltet, szerkezeteket tesz láthatóvá. A feature-ben minden további nélkül megengedett a fiktív jelenetek használata, ami a riportban azonban megengedhetetlen. A feature tipizálja, vagyis nem vonatkoztatja egyénekre az ábrázolt jelenetet, az olvasóban tudatosítja a felcserélhetőséget. Ezzel szemben a leíró riport felcserélhetetlen, egyszeri esetről szól.

A jelenséget kell először megtalálni. Pl. a jelenség a computeres generáció, aki már egészen kicsi kora óta tudja kezelni a számítógépet. A feature megszemélyesít. Amikor a kis Gézáról írok, akkor ő egy egész generációt képvisel.

A riportban tehát a szerepek nem cserélhetők fel, ennek ellenére a riport és a feature között elmosódnak az átmenetek. A feature akkor jó, ha valódi, autentikus élményekben részesül a közönség. A feature nyelvezetét alig lehet megkülönböztetni a riporttól. A feature nemcsak konkretizálja az absztrakt dolgokat, hanem a száraz híranyagot is laza, érdekes leírássá változtatja, vagyis a befogadókat a prezentáció mikéntje szórakoztatja.

Infotainment – Klaudia Mast így határozta meg a feature-t. Ez az információ és a szórakoztatás összevonását jelenti. A feature lényegét abban lehet a legjobban megragadni, mint mikor a szépségkirálynő mondja el az időjárás-jelentést.

Két féle feature létezik:

w        Történetfeature vagy sztorifeature – a lényeg az információ, aminél a komolyságot a csomagolás lazítja fel. (Pl. a szépségkirálynő mondja el az időjárás-jelentést.)

w        Tudósításfeature – a riporthoz áll közelebb. Mast szerint információs társadalmunkban a lokális napi politika egyre elvontabb és az olvasó számára egyre érthetetlenebb. A feature stílusformája alkalmas arra, hogy le tudják írni a társadalom egészét.

Gyakori tévutak, hibák a feature-nél

w        Hiba az elején számokkal és tényekkel letámadni az olvasót.

w        Nem szabad hosszú idézetekkel operálni. Blokkszerűen, és nem egybe kell becsúsztatni az idézeteket.

w        A jó kezdet után a szöveg elszürkül, mert túlzsúfolják tényekkel.

w        A legfontosabb hiba: miközben megengedhetők a fiktív részletek, nem terjeszkedhetünk túl a valós információkon.

Feature a rádióban és a televízióban

Két eleme van: a dokumentumjellegnek van egy eredeti és egy atmoszféra hangja. A különböző nyelvi stílusok színesítik a feature-t. A szemléletesség a TV-ben képi nyelvet jelent. A TV-s feature fontos eleme az eljátszott képi cselekmény, lehetnek megrendezett jelenetek. Ezek és az autentikus dokumentumfilmek elkülönítendők. A TV-s feature meghatározó eleme a képmetafora. Állapotokat, hangulatokat ábrázolhatunk vele. Pl. az elmúlást érzékeltethetjük hulló falevelekkel vagy idős emberekkel. A képmetaforát elsősorban akkor használjuk, ha valós képekkel nem tudjuk vagy nem akarjuk lefesteni a valóságot. Meg kell próbálni olyan képeket használni, amelyeknek szimbolikus jelentése van és reális jelentésükön túl még további kifejező erővel bírnak. A jól megválasztott képi metafora többet mond, mint 10 mondat. A feature feladata megértetni a világot általában és a konkrét problémát magában.

A feature készítése

A legfontosabb, hogy egy kíváncsiságot felkeltő dramaturgiai keretet kell találnunk a témához. Az, hogy mi történt, még nem jelenti, hogy teljes egész történet birtokában vagyunk.

Véleményközlő műfajcsalád

A tényközlő és a véleményközlő műfajcsalád közti különbség

w        A tényközlő műfajcsaládban az információkat dolgozzák fel és objektivitásra törekednek. Valósághű tájékoztatás a cél.

w        A véleményközlő műfajcsaládban értékelnek, elemeznek, véleményt nyilvánítanak és e tekintetben szubjektívek.

A véleményközlő műfajcsalád tagjai: kommentár, vezércikk, jegyzet, glossza, karcolat, kroki, humoreszk, pamflet, publicisztika, tárca, kritika, esszé

A véleményközlő műfajcsaládban előtérbe kerül a szerző személye. (A tényközlő műfajcsaládnál ilyen a riport és a tudósítás)

A véleményközlő műfajok, miközben témákat kínálnak az olvasónak (ezek is az információhoz kapcsolódnak), gondolkodásra és egyéni véleményformálásra is ösztönzik őket. Kivétel: a jegyzet. Van rádiós és tévés válfaja is. Érveket sorakoztatnak fel, a közönséget megismertetik az újságíró álláspontjával.

A Gutenberg előtti kor már ismerte a véleményközlő műfajokat, annak ellenére, hogy nem léteztek újságok. Az ókorban is fontosnak tartották a véleménynyilvánítást, akkor is, ha csak szűk körben ismertették. Pl. Marcus Aurelius Elmélkedései iu. 160-ból. Ez volt az első komolyabb publicisztikai gyűjtemény. Az 1600-as években jelent meg Montaigne-től az Esszék. Glosszákat írt a klasszikus művek margójára. A művészet ideája lebegett a szeme előtt. Bálint György a XX. század egyik legnagyobb publicistája. Híres kötete A toronyőr visszapillant.

Kommentár

Határműfaj a tényközlő és a véleményközlő műfajcsalád között. Az újságírónak a végletekig ragaszkodnia kell a tényekhez, adatokhoz, eközben azonban a tények és adatok közti összefüggéseket a saját felfogása szerint állapíthatja meg, befolyásmentesen mutathatja be a hátteret, az okokat és a célokat. A saját véleményéért ő áll helyt. A kommentár fogalmát gyakran használják szinonimaként a véleményközlő műfajokra.

A kommentár az az egyéni véleményeket hordozó írás, amely a nyomtatott és elektronikus médiában a hírhez kapcsolódik, de attól jól el van különítve. A kommentár speciális válfajai a vezércikk és a kolumna.

A kommentárral az újságíró állást foglal egy aktuális eseménnyel vagy témával kapcsolatban. Megvilágítja a téma fontosságát, elemzi, hogy milyen szempontok teszik fontossá azt a témát, végül összehasonlítja és mérlegeli a nyilvánosságban képviselt különböző véleményeket, felfogásokat.

A kommentár a közönségnek segít abban, hogy kiismerje magát az információk özönében, hogy valós képet nyerjen egy eseményről, egy fejleményről. Célja nem feltétlenül az, hogy egy témát lezárjon, értékelést adjon. Ilyenkor közölni kell, hogy nincs mód abszolút igazságra, végkövetkeztetésre. Éppen az ügy bonyolultságát kell bemutatni. A leggyakoribb manipuláció, hogy leegyszerűsítik a bonyolultat és közben elvész a lényeg.

Érvelni kell azzal a céllal, hogy a közönség képes legyen saját következtetést levonni. Érvelni világosan és következetesen kell. Azokat az érveket kell felsorakoztatni, amik ellent mondanak a kommentáríró érveinek. Ha kihagyja az ellenérveket, manipulál. A kommentár írójának feladata, hogy útbaigazítson és rendszerezze a tényeket. Az az újságíró, aki nem ezt teszi, elveszti hitelességét. Ha a háttérmagyarázat mankó, akkor a kommentár iránytű a közönség számára. Fontos, hogy a kommentár szerzője önálló gondolkodásra késztesse a közönséget.

A kommentárt a nyomtatott sajtóban egyértelmű nyomdai jelekkel, tördelésekkel kell elválasztani a hírtől, tudósítástól, háttérmagyarázattól. A rádióban csak a szerző olvashatja fel, a TV-ben meg kell jelennie a szerzőnek. A vezércikk viszont mindig az adott orgánum véleménye. Manipuláció, ha a kommentárt háttérmagyarázatként, összekötőszövegként vagy felvezetésként adják elő. A kommentárírás az egyik legjobban preferált műfaj. A kommentárírók szakújságírók. Egy adott területet jól ismernek, általában szaktudományi végzettséggel rendelkeznek az újságírói diploma mellett.

A kommentár abban különbözik minden más véleményközlő műfajtól, hogy a szerző azt hiszi, hogy neki van igaza. Kommentárt mindig magas hírértékű információhoz fűzünk.

Vezércikk

Az írott sajtó különleges műfaja. Magas hírértékű információhoz kapcsolódik. A kommentárból nőtt ki, ennek klasszikus megjelenési formája. Korábban a címoldalon foglalt helyet, de mára kiszorították a cikkek és a fotók. A véleményközlő rovatban előkelő helyen van.

Belső vezércikk: egyszerre kommentár és jegyzet. Pl. a Népszabadságban a 3. oldalon kettő van egymás alatt. A belső vezércikk az újság kvintesszenciája, lényege. Megfelel a lap ideológiai irányvonalának.

A klasszikus vezércikket gyakran alá sem írják. Ez a lap véleménye, vagy más néven szerkesztőségi vélemény. Abban is különbözik a kommentártól, hogy kevéssé keresi a kompromisszumokat, színt kell vallani.

Kolumna: Egy egész oldal a lapban. Az angolszász újságírásban a vezércikket váltotta fel.

A kolumnisták nagy presztízzsel rendelkező, jelentős közéleti személyiségek. Egy egész oldalt kapnak a lapban, kétszer-háromszor nagyobb a fizetésük, mint a többi újságírónak és azt csinálnak, amit akarnak. Van, hogy hónapokig nem írnak semmit, mert készülnek egy nagy anyagra. Négy-öt segédjük is lehet, akik gyűjtik az anyagokat.

Jegyzet

Határműfaj a szépirodalom és az újságírás között, nem igényel nagy műveltséget, nagy olvasottságot. A műfaj felmenői között ott van a pamflet, karcolat, kisesszé, levél, napló. (Ezek nem önálló műfajok!) A hazai jegyzetírók közül érdemes megemlíteni Kosztolányit, Márait, Bálint Györgyöt, Szép Ernőt.

A jegyzet terjedelmileg szerény, rövid írás, amely a magyar újságírásban kiemelt műfajnak számít, mert a legjobb szépírók gyakorolták, és mert a legszemélyesebb megszólalásra ad lehetőséget. Bodor Pál definíciója: „Jegyzetnek nevezzük azt a rövid, maximum egy, másfél gépelt oldalnyi, általában egyetlen hírre, eseményre, gondolatra kihegyezett, stilisztikailag és hangulatilag markánsan megfogalmazott meditáló-magyarázó-megkérdőjelező csattanós írást, amely mindig érzelmi töltésű.” Lehet ironikus, lírai, megrendült, elérzékenyült, ingerült stb., lényeg, hogy íze legyen a dolognak. /Havas/

A jó jegyzet egyszerre oldott és feszes. Jól meg van szerkesztve. A jó jegyzet olyan, mint egy vicc: semmi felesleges gesztus, minden a helyén van. A jegyzetnél a locsogás bűn. Bodor Pál szerint „a jó jegyzet egyetlen lendületes szellemi piruett, nem pedig egy egész estét betöltő balettkompozíció.”

A jegyzetnél a kiindulópontul szolgáló esemény csak apropó, amelyben a szerző valamely társadalmi folyamat jellemző tünetét véli felfedezni. Nagyon fontos, hogy bár a jegyzet szubjektív műfaj, a tényeknek rendkívül nagy a jelentőségük. Ha valaki téves adatból indul ki, egész gondolatmenete rossz lehet. A jegyzetíró gyakran társadalmi, erkölcsi, politikai kérdéseket világít meg, illusztrál egy köznapi példázattal. Észjárás, ízlés, világkép dolga, hogy ki mit tart jegyzetírásra érdemes témának.

A jegyzetírás legfontosabb mozzanata a gondolat. „A téma az utcán hever” kifejezés a jegyzetre vonatkozik. A jegyzetíró elsősorban gondolkodik, a négy fal között is képes dolgozni, hiszen a jegyzet a világhoz való aktív viszonyulás szellemi terméke. A jegyzet gyakran él a groteszk fordulatok előnyeivel, más újságírói műfajokkal ellentétben teret kaphat benne a fikció, képzelet, novellisztikus elemek. Ez az egyetlen műfaj, ahol az olvasó nem annyira a ténybeliséget, mint inkább a gondolat vagy érzelem hitelességét kéri számon. A jegyzet gyűjtőfogalom. Lehet lírai, epikus, elbeszélő jellegű, de lehet monológ vagy párbeszéd is. Két ellentétes vagy rokon hír egymás mellé szerkesztése az újságban már önmagában jegyzet.

Rádiós és TV-s jegyzet

A rádióban az írónak kell felolvasni, a TV-ben személyesen meg kell jelenni. A rádiós jegyzet a fülnek készül, egyszeri élményt nyújt, azonnali hatást kell elérni. E korlátokat mindig figyelembe kell venni. Meg kell találni a kellő összhangot a szöveg mondandója és a képi hatás között, mindkét hatás ugyanannyira fontos. A TV-s jegyzet közel áll a TV-s feature-höz. A TV-s jegyzet egyre inkább háttérbe szorul. Kiváló művelői R. Székely Julianna, Verebes István, Nagy Bandó András. Lényege a személyesség, a legmerészebb műfajok egyike.

Glossza

Már az ókori görög kultúrában volt hagyománya. Görög eredetű szó, jelentése széljegyzet, megjegyzés, magyarázat. Eredetileg klasszikus szerzők műveinek margójára írt lapszéli jegyzet. Reagálás a mindennapi élet történéseire, elvonatkoztatás, valamiféle következtetés levonása.

A mai közmegegyezés szerint a rövid, tömör, gyakran bíráló, csípős hangú, elsősorban ironikus hírlapi cikk a glossza. A jegyzetíróhoz hasonlóan a glosszaírónak az egyéni stílus, gondolat, sajátos látásmód a fontos, a hírérték szinte lényegtelen. Jegyzet és glossza: A jegyzet egyfajta komolyságot, logikai következetességet feltételez (ami persze nem zárja ki az iróniát), addig a glosszát kifejezetten ironikus hangvétel jellemzi.

A glossza olyan rövid (max. fél flekk) csattanós, ironikus hangvételű publicisztikai műfaj, mely elsősorban a konfliktusos helyzeteket, eseteket dolgozza fel és írója a maga személyességével akar eljutni az olvasóhoz, akinek a gondolataira, érzelmeire egyaránt hatni kíván. A glossza csípős, szellemes vitaműfaj, olyan, mint a költészetben az  epigramma. A magyar újságírásban a glosszaírók álnevet, monogramot vagy más betűjelet használtak és használnak az anonimitás védelmében, ma már a hagyományok tiszteletére. A legtöbb glossza az Élet és irodalomban a páratlan oldalon jelenik meg.

A glossza szerkesztési kötöttségei

w        Határozott gondolatmenet, szigorú stilisztika. Egy irányba kell haladni, nincs szükség felesleges jelzőkre.

w        Egyetlen témára kell koncentrálni, nincs mellékvágány, kitérő. Mindig egy konkrét esettel szabad foglalkozni. Aki általánosít, az gyáva.

w        Személyesség. Bodor Pál: „A gondolatot nem lehet kölcsönvenni, humor, világnézet, sajátos filozófia nélkül nem születhet sem jegyzet, sem glossza.”

w        Kritikai él. Ez bátorság kérdése. Aki a fennálló politikai hatalmat akarja szolgálni, nem írhat jó glosszát. Krúdy: „Én mindig ellenzéki voltam. Pusztán jó ízlésből.”

w        Higgadtság: még a legélesebb szituáció megítélésekor sem szabad acsarkodni. Bodor Pál: „A cél nem a vérontás, hanem a győzelem.” „Nem tud kicsalni az olvasó szeméből könnyeket az, aki maga is zokog.”

A glossza formai elemei

w        Terjedelem: rövid, tömör

w        Expozíció: a témát jelölöm meg az első bevezető mondatban. Ez már előkészíti a csattanót. Az expozíció nem lehet szájbarágós.

w        Kifejtés. Az expozíció és a csattanó között az a logikai sor, amely annyira egyénre szabott, egyéni ízlés és tehetség kérdése, hogy arra nincsenek előírások.

w        Csattanó: nem vicc, poén, hanem a gondolati csavar.

w        A glossza logikai módszere az indukció: az egyediből következtetünk az általánosra. (A dedukció újságírás esetén csak a diktatúrákban működik.)

w        Az olvasó ítéljen. A glossza és a jegyzet áttételesen kell, hogy hasson a közönségre.

w        Konfliktus: a jegyzet és a glossza legfontosabb eleme. A szerző akkor számíthat sikerre, ha a legjelentéktelenebb konfliktust úgy dolgozza fel, hogy előre vetít egy komolyabb konfliktust.

Karcolat

Amikor a glossza ironikus hangvétele a humorba csap át, az a karcolat. Néhány vonással teremt portrét, élethelyzetet, epizódot. A novellával szemben nem törekszik összefüggő történet, jellem vagy élethelyzet bemutatására, csupán kiragadott jellemek, helyzetek ábrázolását adja az olvasónak. Talán a leggyakrabban épít a fikcióra, szerkesztése, logikája lazább, a poénra kihegyezett műfaj. Híres karcolatírók: Jókai, Mikszáth, Móricz, Móra Ferenc, Krúdy, Kosztolányi, Heltai Jenő.

Kroki

Eredeti írásmódja: Crocquis, a franciából vettük át. A rajzban kroki, ha néhány vonással felvázolok valamit. A kroki a tárca egyik változata, a karcolattal rokon. Derűs hangulata olykor gúnyos, szatirikus élű. A kroki egy helyzet, hangulat felvázolása. Jeles képviselői Mikszáth, Karinthy, Zelk Zoltán, ma az ÉS-ben Eszterházy Péter, esetleg Orbán Ottó.

Humoreszk

A szépirodalomban, költészetben és a zenében is van megfelelője. Az újságírásban nevettető, karcolatszerű próza. Elbeszélő, novellisztikus jellegű ugyanúgy lehet, mint elmélkedő publicisztikai írás. Jeles képviselői Karinthy, Kellér Dezső, Tabi László. Legnépszerűbb megjelenési formája a kabaré. A Ludas Matyi eltűnésével megszűntek a humoreszket tartalmazó vicclapok.

Pamflet

Az irónia, humor gyilkos gúnyba csap át. Nem leleplezni, hanem megsemmisíteni akar az adott témában. Ami az olvasóhoz való viszonyt jelenti, nem annyira a gondolatra, sokkal inkább az érzelemre akar hatni. Az ítéletet sem bízza a közönségre, maga hirdeti ki. A pamflet szerzője nyíltan vállalja elfogultságát. Célja a meghökkentés, düh, gyűlölet, megvetés kiváltása a közönségből. Nincs benne elegancia, szépirodalmi, stilisztikai minőség, kifejezésmódja nyers, durva. Határműfaj a politikai vitairattal. Legjelentősebb művelője Csurka István, aki korszerűsítette a magyar közírást, ért a hatáskeltéshez.

Publicisztika

Az egyik legfelkapottabb, legnépszerűbb, az olvasók által legkedveltebb és legkeresettebb műfaj. A 80-as évekből származik, a rendszerváltás műfaja. A publicistáknak nagy szerepe volt a tudatformálásban, a publicisztika a legtöbb lehetőséget hordozta a puha diktatúrában. A szocializmusban a riport volt a legkedveltebb műfaj. A 70-es és 80-as évek nagy riporterei a mai publicisták.

Fordulat és Reform – közgazdasági tanulmány, amely kimondta, hogy a szocializmus, mint modernizációs kísérlet megbukott, tartalékai lemerültek, életképtelenné vált.

Helsinki értekezlet – kimondta, hogy Európa határai megváltoztathatatlanok. Helsinki kosár: a résztvevők vállalják az eszmék szabad áramlásának lehetőségét. Nem korlátozzák a sajtót, a másképp gondolkodókat szabadon bocsátják.

Magyarországra beáramlott az USA emberi jogi kampánya. Eljött az idő, hogy a legmélyrehatóbb változásokat követelje az értelmiség. A 80-as évek végén létrejöttek a városvédő egyesületek, civil szervezetek, és zöld mozgalmak. Az üzeneteket kódolt szövegekben juttatták el a közönséghez, a sorok között kellett olvasni. A hatalom máig nem tudott visszaütni, de az értelmiség még nem tudta nyíltan vállalni ezt a szerepet. Abban az időben volt népszerű a Mikroszkóp színpad, Hofi Géza. A társadalmi feszültséget próbálták meg levezetni.

A publicisztika speciális funkciója a mozgósítás. Segít megérteni, eligazodni, mit válassz, mit támogass. A hétköznapi magatartást a legjobban befolyásoló műfaj. A publicisztika a propaganda eszköze, az a dolga, hogy mozgósítson, jókedvet, optimizmust sugározzon.

Magyarországon jogállami keretek közt (Németh Miklós alatt) békésen végbement a rendszerváltás. Németországban, Csehszlovákiában nem így végbe, ott sok értelmiségit kirúgtak. Itthon sokan átmentődtek. 1990-91 környékén nem történtek nagy tisztogatások. Pár embert leváltottak. Az MDF két fő ideológusa, Csengery Dénes és Csurka István azt akarta, hogy olyan arányban osszák fel a médiát, amilyen arányban eldőltek a választások. A médiaháborút a publicisztika eszközeivel vívták meg. Szavakkal (kivétel a taxisblokád). A publicisztika ma is erről szól. Nagyobb részt alacsony színvonalú írások, jellemzőjük a felháborodás, hevület, elkötelezettség.

A publicisztika a latin publicus (nyilvánosság) szóból ered. Jelentése: közzéteszek, nyilvánosságra hozok valamit. Az antikvitásban a közbeszéd volt: a hivatásos szónokok az agorán közügyekről nyilvánosan fejthették ki véleményüket. A publicisztika a közügyekkel, a társadalmat legmélyebben érintő problémákkal foglalkozik. A publicisztika nyilvános közbeszéd. Közvetlen felmenője a szónoklat. Tacitus: „Szónokokra akkor van szükség, ha a társadalom beteg.”

Németországban a publicista a sajtótudomány művelője. Minden olyan szerző, aki nyilvánosan gyakorol szellemi tevékenységet és célja a meggyőzés, a közönség tudatának alakítása, az lényegében publicista.

A publicisztika témája mindig valamely társadalmi jelenség, amely a szerző számára kiindulópontul szolgál. A publicisztika írója valahol a jegyzetíró és a kommentáríró között áll. Legalább annyira szubjektív, mint a jegyzetíró (a véleményformálás annyira szabad), de felkészültségében és az összefüggésekben legalább annyira szakújságíró, mint a kommentáríró. A publicista egy adott ügy kapcsán fejti ki a véleményét, egyedi gondolatait, igyekszik elhelyezni a történést (sztorit) a megfelelő társadalmi, gazdasági, politikai kontextusban. Az összefüggések felismerése a publicisztika legfontosabb jellemzője, apróbb ügyekben is észrevenni a konfliktus lehetőségét, a közélet barométereként működik.

A publicisztika az ellentmondásokat, a hazugságokat, a visszásságokat keresi, hogy felmutassa őket. Az igazán demokratikus társadalom transzparens (átlátható). Ezt az átláthatóságot a gyakorlatban valóra váltja a publicista. A valódi publicista nem titkoltan szembeszáll a hatalommal, ugyanakkor ha kell, kíméletlenül szembeszáll a közönséggel is.

A publicista nincs tekintettel senkire és semmire. A hatalom megpróbálja a publicistát sarokba szorítani. Publicistának lenni feddhetetlenséget, erényeket feltételez, különben nincs joga, hogy másokat ítéljen és megítéljen. A publicista időnként kénytelen az ítélőbíró szerepét is eljátszani és ez óriási felelősség. Ha elfogadjuk, hogy a média napjainkban negyedik hatalmi ágként funkcionál, akkor korunk bírája és ügyésze egy személyben a publicista. Neves publicisták: Megyesi Gusztáv, R. Székely Julianna, Tamás Gáspár Miklós, Csoóri Sándor (jobb oldal), Löffler Tibor (Magyar Nemzet).

A jó publicista ismérvei

w        A témák iránt érzékeny

w        Jó íráskészsége van

w     &