Szpéhi Fatime vagyok. A Kosztolányi Dezső Ált. Isk és Gimn. tanulójaként érettségiztem a 2003/2004-es tanévben.

Több éven keresztül magyar tanárnak készültem, ennek megfelelően a kötelező olvasmányokat és az ajánlott irodalmakat mind kiolvastam (ám ezen kívül más típusú könyvekre is kiterjedt a figyelmem). Világ életemben imádtam a könyvet és a könyvek világát, hogy én magam képzelhettem el a szereplőket és ez által sokkal személyesebbé vált számomra. Nagyon sokfélét olvastam már eddigi életem során és remélem, hogy ezek után is bővülni fog ezeknek a sora. A felvételim nem sikerült, nem mondom, hogy rajtam kívülálló okok miatt, bár ezt érzem, hiszen 4 évet minimum belefektettem abba, hogy azt a tudást és azt az irodalom iránti szeretetet, amit én kaptam, majd átadhassam gimnáziumi diákoknak, de sajnos nem sikerült, amit akkor igencsak bántam és nem értettem, hogy kerülhettek be olyanok, akik semmit nem tudtak. Annyiban biztos voltam, hogy nekem tovább kell tanulnom, nem tudtam hol és mit, de a tanulás vágya még mindig bennem volt. Ezért is jelentkeztem egy egyetemre nyáron a pótfelvételin, ahová nem volt semmiféle újabb szóbeli/írásbeli Aztán elmentem Thaiföld(Sziám) után a kedvenc országomba, Spanyolországba egy igen hosszú nyaralásra. Miután elindultam, rá két napra megjött az értesítő, hogy mégis lenne egy felvételi elbeszélgetés, ám akkor, amikor én még La Mangán vagyok, így hát erről a lehetőségről is lecsúsztam, de igazából megérte. Hiszen remekül éreztem magamat, a nyelvet tudtam gyakorolni és ráadásul megtaláltam ezt az iskolát. Az első év elején már rájöttem arra, hogy lehet, hogy ez a pálya inkább nekem való, megpróbáltam mindennek a pozitív oldalát nézni és a sikertelen felvételiben a sors kezét felfedezni, miszerint mégsem az volt a nekem való pálya. Gimnáziumban is szerettem már írni, rendszeresen én írtam a búcsú- és búcsúztatóbeszédeket. Édesanyám aktívan részt vett egy állatmenhely létrejöttében a kezdetektől fogva, így jómagam is segítettem, amikor csak tudtam. Emellett a barátaimmal alapítottunk egy környezetvédő szervezetet (OTIS- Országos Természetvédő Ifjak Szervezete), melyet hamarosan szeretnénk bejegyeztetni a cégbíróságnál. A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) önkéntes napján is részt vettem, egyik tagunk AKSI-s(Aktív Sopron Ifjak) és DIA-s munkája miatt. Lehetőségem nyílt arra, hogy ellátogassak egy idősek otthonába, és ott elszórakoztassuk az időseket. Nagyon jó érzés volt, mert láttam rajtuk, hogy igenis élvezik a társaságunkat és nekem ez mindent megért. A Zöld magazin nevű internetes újság egyik önkéntese vagyok, mely szorosan együtt működik a Noé Állatotthonnal és ez által a Mini Menhely projekttel is, mely a már említett állatmenhely, aminek a létrejöttében segítettem.

A Mini Menhely a Noé legnagyobb projektje, mely az Illatos útról menti azokat az állatokat, akik úgymond esélytelenek egy új gazdához kerülésre. Rengeteg ilyen kutyát mentettünk meg mióta megnyitottuk kapuinkat. Nem csak hobbiszinten szeretem a kutyákat, itthon is van belőlük 5. Közülük 3 menhelyről mentett és csak ideiglenes befogadóik lettünk volna, de már a második nap után nem bírtunk elszakadni tőlük így itt maradtak nálunk. Büszke vagyok, hogy ezekben a munkákban részt vehetek, ezért is vállaltam el, hogy idén nyáron immár hetedszerre, de most először önkéntes munkát vállalva részt veszek a Sziget fesztiválon. Már előre felkészítettek az alkoholittas kedves látogatókra, akikkel majd kommunikálnunk kell és ez már a második napon be is következett, de utólag visszagondolva nem bánom, mert egy újfajta kommunikációs helyzetbe kerültem, melyben a jelek szerint megálltam a helyemet. Az idei felvételit sikeresen zártam és elmondhatom magamról, hogy a Szent István Egyetem hallgatója vagyok, bár most ott halasztok, hogy erre az iskolára és a szakdolgozatomra koncentrálhassak. Nyár elején elkezdtem készíteni a saját honlapomat, mely csupáncsak egy gportálos oldal, de nekem nagyon sokat jelent, mert a saját kezem munkája és büszke vagyok rá. A zenében nem szeretem behatárolni magamat egyféle zenei stílusba, mert nem szeretem az ilyesfajta korlátokat. Közel áll hozzám a rock, de itt most nem az újfajta poprockra kell gondolni, a reggae és a drum&bass ugyanúgy, mint az alternatív zene, tehát igen sokrétű a zenei listám, melyet most nem is sorolnék föl. Szeretek bulizni és szeretem a filmeket, de nem bírom az ilyen amerikai tini horrorokat. Jobban kedvelem a művészfilmeket, azok közül is leginkább Pedro Almodovar alkotásai fogtak eddig meg, melyeket saját anyanyelvén néztem meg, a nagyobb hatás érdekében, és bejött. Egy-két amerikai filmet szeretek, de azokat nem sorolnám a kifejezetten közönség és politikus kedvenc filmek közé, ezek közül az egyik az Amerikai história X, a másik a Fahrenheit 9/11. Mindkettő egy igen elgondolkodtató darab lett.

            Ennyit érdemes tudni rólam, elnézést, hogy kicsit hosszabb lett a megengedettnél, de ezek a dolgok valóban velem kapcsolatosak és nem tudtam mit szortírozni belőle.