A globális világ

A globális világgazdaság létrejöttének fontos mozzanatai:

§         A földrajzi felfedezések előtt a világ regionális területekre, regionális piacokra (Földközi tenger mentén, Kína, India) oszlott. A kontinensek önálló életet éltek, kapcsolat alig volt köztük (akkor a természeti akadályokat. - pl. Eurázsiai lánchegység - nehezen vagy egyáltalán nem tudták leküzdeni). Egy út vezetett keletre, ez a Selyem út volt. Azonban kelet elzárkózott, az Európából érkezőket nem engedték be.

§         1492. Október 12.: Colombus elérte Amerika partjait. Ezzel új korszak kezdődött. Elkezdődött a világ megismerésén alapuló egységesedés. A földrajzi felfedezések egyre kiszélesedtek, és a világ kiterjeszkedett. Megindultak a gyarmatosítások. Az első felfedezők (portugálok, spanyolok) nem gyarmatosítottak, csak hódítottak. Az első hódítók a hollandok, majd az angolok voltak. Az eredeti tőkefelhalmozást előidéző tőke Flandriába áramlott (jelentős kereskedelmi tőke, ami az ipari tőke alapja lett). Az angolok teremtették meg a legnagyobb gyarmatbirodalmat, úgy, hogy a portugáloktól és a spanyoloktól elvették a meghódított területeiket. A gyarmatosítás tőkés átalakulást hozott (angol – francia forradalom).

§         16.-17. század: Európában a hódítás diadala. Éles harcok folynak az európai államok között. Létrejön az egyközpontú világ. A központ Európa – Nagy-Britannia. Európában él ekkor a világ népességének negyede, a világ gazdaságának harmadát pedig Anglia szolgáltatja.

§         17.-18. század: USA létrejötte – 1776. június 4.: A függetlenség napja (függetlenségi nyilatkozat), 13 atlanti parti angol gyarmat kijelenti Angliától való elszakadását. (ekkor 4-5 millió ember élt ott).

§         19. század: koloniális periódus. Az ipari forradalom legnagyobb lendületi időszaka. Az eredeti tőkefelhalmozás idejében manufaktúrák működtek (sok munkás kooperációja, üzemen belüli munkamegosztás, munkaeszközök az egyszerű szerszámok voltak). A manufaktúra volt az alapja a nemzeti méretű munkamegosztás kiszélesedésének. Legfontosabb energiaforrás az ember volt. Ez az ipari forradalomban kicserélődik a gőzre. Ez az energiacsere indítja be a gépi ipart. Elterjed a gőzhajó és a gőzgép, és a közlekedésben is forradalmi változások mennek végbe. (Belgium – első sínek, és mozdonyok). A világ kitárul, gyorsabban elérhető lesz bármelyik pontja. A különböző földrészek gazdasága összekapcsolódik. Európa és Amerika között élénk kereskedelem indul meg. A világgazdaság fő mozgató rugója az angol és az amerikai ipar igényei, produktumai. A század második felében a kevésbé fejlett országok is bekapcsolódnak ebbe a folyamatba. A 19. század végére Anglia mellé felzárkózik Amerika és Németország.

A világgazdaság jellemzői:

§         világgazdasági kapcsolatok bővülése

§         világpolitikai kapcsolatok bővülése

§         áru-, és tőkekivitel

§         nemzetközi népességvándorlás az első demográfiai robbanás eredményeként (Amerikába, Kanadába, Argentínába, Ausztráliába) – ez járult hozzá az USA népességének tetemes gyarapodásához és az ottani speciális gazdasági körülmények kialakulásához.

§         létrejönnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok intézményei

§         megalakulnak a politikai szervezetek

§         a térségek érdekei mások lesznek, így az azonos érdekű országok kötnek szövetséget

§         érdekellentétek jönnek létre (pl.: Franciaország – Németország)

§         befejeződnek a gyarmatosítások

§         kialakulnak az érdekövezetek (ebből kimaradt Németország, mivel részt követelt magának, kitört az első világháború)

Első világháború:

§         a Versailles-i szerződések zárják le

§         célja a globális és regionális problémák rendezése, azonban nem oldotta meg őket, hanem újabbakat hoznak létre

§         az antant és a központi hatalmak (a vh. vesztesei) szembenállása

§         a vesztes országokat sérelem érte, mert számukra kedvezőtlen volt a békekötés (Magyarország elvesztette területének 2/3-át.)

§         Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia

§         USA elzárkózott, izolációs politikát folytatott

A két világháború közötti idő:

§         az első világháborúig az egyesülés felé haladt a világ, de ez most szétbomlott és nemzetállami szintre esett vissza

§         ezt az időszakot a nemzeti elzárkózás, a protekcionista politika jellemzi

§         a Föld egészét meghatározó országok több erővonal mellett csoportosulnak

§         négy nagy tömörülés jött létre: Kis-Antant, Diktatúrák, USA (elzárkózik, izolációs politikát folytat), Szovjetunió

A világot egy nagy gazdasági válság rázta meg 1929-30-ban. 10 év kellett ahhoz, hogy a világ kilábaljon belőle. Az országok egymagukban, elzárkózva fejlődnek, ez gazdasági növekedést produkált. A termékeket értékesíteni kellett, ezért újra kibontakozik a világkereskedelem. Ezen viszonyok között azonban szükség volt olyan szervezetekre, amik ellenőriznek, összehangolnak. A világgazdasági válságból való kilábalás fő mozgatója a fegyverkezés volt. Leggyorsabban Németországban ment végbe, ahol a nemzeti szocializmus jutott hatalomra. Céljuk az volt, hogy az első világháborúban szenvedett vereségért revansot vesznek.

Második világháború:

§         óriási anyagi és emberi áldozatokat követel

§         vesztesei ugyan azok, mint az első világháborúnak

§         a második világháború után teljesen új gazdasági és politikai rendszer jön létre.

Kondratieff- féle hosszhullámú gazdaságfejlődési ciklusok (könyv 154. oldal)

§         amikor a világ valamilyen válságot él át, akkor, előkerülnek a cikluselméletek

§         ha végigkísértjük a gazdaság fejlődését, akkor abban jól kirajzolódó kb. 50 éves ciklusok különíthetők el:

§         1. ciklus: 1790-1847/48

§         2. ciklus: 1848-1893/94

§         3. ciklus: 1894-1940/45

§         4. ciklus: 1945-1990

§         a ciklusok elejét egy jelentős növekedés jellemzi, utána a magas szinten való stagnálás, a visszaesés, végül a mélyponton való stagnálás 

A két világháború között kezdett kibontakozni egy tudományos-technikai forradalom. Ez a társadalmi fejlődés teljes anyagi, műszaki alapjának gyökeres változását hozta.

A változás kiterjed:

§         a munkatárgyakra (műanyag, szintetikus anyagok)

§         a munkaeszközökre (teljes gépesítés, automatizálás)

§         az energiatermelésre (atomenergia)

§         a technológiai eljárásokra (a tudomány közvetlen termelőerővé válik)

§         a termékekre (új anyagok, új minőség)

§         a termelés szervezeti formáira (fordizmus)

A fordizmus

§         szabványosított ipari termelés

§         futószalagrendszer bevezetése, amelyben erősen specializált a tevékenység és a munkaerő

§         a munkaidő napi 8 óra, a bér minimális

§         az állam erőteljes beavatkozása, azért, hogy a tényleges kereslet a terméshez igazodjon

§         a tőke zöme néhány nagy ipari ágazatba irányul (pl.: petrolkémia)

§         a termelés szabványosítása

§         a vállalati szervezetben a vertikális integráció: nagy kombinátok jönnek létre, amelyekben a kereskedelmi tevékenység is helyet kap

§         a tömegtermelés a tömegfogyasztás igényeit elégíti ki (a társadalom anyagi jóléte lehetővé tette, hogy a társadalom jelentős része autót vegyen)

§         nagy tömeget gyártott (mindenki ugyan olyan autóval járt)

§         területi koncentráció: oda települtek a termelő helyek, ahol a nyersanyagok rendelkezésre álltak

§         megteremtette a nagytömegű gyári munkásságot, a gyári proletáriátust (városokba koncentrálódtak)

§         átrendezte a gazdaság struktúráját, belső összetételét

A preindusztrializmusban Magyarországon a mezőgazdaság volt a vezető ágazat. (Az itt dolgozók aránya 50 %.)

Indusztrializmus:

§         az ipar kerül előtérbe, ami a mezőgazdaságból veszi fel az embereket.

§         Az ipari forradalom idején kezdődik

§         Az emberek jelentős része foglalkozást változtat, de ez a lakóhely megváltoztatását is magával hozza.

§         Társadalmi és területi átstrukturálódás megy végbe.

§         Erős urbanizálódás kezdődik meg.

§         A fordizmus teremti meg az indusztrializmus csúcsát.

§         Ekkor dolgoznak legtöbben az iparban. Felerősödik a szolgáltatóipar is. (ipar: szekunder ág, szolgáltatás: tercier ág)

A második világháború után a tercier iparé lesz a főszerep. Az ipari foglalkoztatottak száma csökken, de a jelentősége nem változik.

Posztindusztrializmus:

§         A posztfordizmus jellemzi.

§         Kitermel egy új társadalmi csoportot.

§         A szükségletekben differenciáció megy végbe: egyedivé válnak. Ezt a fordizmus nem tudta kielégíteni, mert a gyárak rugalmatlanok.

§         Az egyedi irányt csak a kis-, és középüzemek képesek ellátni, így ezek elterjednek.

§         Nem koncentrál óriási munkaerőt, és nem specializálja azt (a dolgozóknak képesnek kell lenniük más, új feladatok elvégzésére is).

§         Mai ismeretekre van szükség.

§         Az új termelés oda telepszik, ahol a munkaerő jelen van.

A tudományos-technikai forradalom új korszaka:

Kialakul az információs társadalom

§         Megjelenik a mikroelektronika:

§         elterjednek a PC-k,

§         a termelés komputerizált lesz (a gyártás maga, a szervezés, az irányítás és az innováció elkülönül térben is) – ez meghatározza a technológiai folyamatokat

§         a termelési folyamatokban megnő a szellemi tevékenység szerepe

§         a szellemi munka felértékelődik, az innovációs központokban marad, míg a gyártás szétszóródik, oda, ahol a munkaerő van.

§         a gyártás oda települ, ahol a munkaerő mellett az infrastruktúra ellátottsága jó, van kapcsolat a központtal

§         Biológiai forradalom: új anyagok előállítása (biokertészet, klónozás, génsebészet)

§         Űrtechnika: űripar kifejlődése

§         Nem termelő szféra: ügyvitel, telekommunikáció kiszélesedése

§         Informatikai forradalom: az információ tőkévé válik (a pénzzel majdnem egyenrangú tőkévé – Internet)

Minden változás a mindennapi élet része lesz.

Új társadalmi csoport jött létre, egy negyedik ágazat (quarterner): bele tartoznak a szellemi foglalkozásúak (a médiában dolgozók is). A legnagyobb hányadot ők alkotják (Magyarországon 42%).

Megváltozik a makrogazdaság horizontális és vertikális tagoltsága, és megváltozik az oktatás szerepe is.

A második világháború utáni állapot sajátosságai

Négy potenciális hatalom volt:

§         Antant hatalmak

§         Központi hatalmak

§         USA

§         Szovjetunió

A világháború győztesei: USA, Szovjetunió, Nagy Britannia, Franciaország.

1945 februárjában Jaltán, egy konferencia keretén belül a nyertes hatalmak vezetői (Churchill – GB, Roosevelt – USA, Sztálin – SZU) övezetekre osztották fel a világot. Így Európa keleti fele a szovjetek befolyása alá került. A szovjet irányítás alatt álló országoknak (Balti államok, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Albánia) ugyanazt a politikát kellett folytatniuk, mint a szovjeteknek, azaz kommunista diktatúra volt ezen a területen. A kommunisták Magyarországon a munkásosztály erős támogatásával jutottak hatalomra.

1946 március 5.: Churchill fultoni beszédében a két nagyhatalom egymástól való elidegenedéséről beszélt. Ezt a helyzetet hidegháborúnak nevezte.

Az elszigetelődés egyre csak fokozódott, mígnem a világ két pólusra szakadt. A Szovjetunió és befolyási övezete (K-Európa, Kína, É-Vietnam, É-Korea) áll szemben a fejlett tőkés országokkal (Ny-Európa, USA). A két pólus más-más irányba fejlődött. Mindkét oldalon különböző gazdasági, politikai szervezetek alakultak.

1947. Marshall-terv: az USA által felajánlott segítség. Ezt a segélyt minden háborús vesztesnek felajánlották, azonban a Szovjetunió alá tartozó országoknak el kellett utasítaniuk. A segély élelmiszerből, különböző terményekből, és a legmodernebb termelési eszközökből állt.

1947. szeptember: KOMINFORM (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája) – a kommunista pártok egymás kölcsönös tájékoztatására, szervezeti kapcsolataik és tevékenységük összehangolására létrehozott nemzetközi központja.

1948. április: OEEC (Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete). Tagjai Finnország kivételével a Ny-Európai országok.

1949. január: KGST – a szocialista országokat összefogó gazdasági tömörülés. Kezdetleges integráció.

1949. április 4.: NATO – USA, Kanada, Franciaország, Benelux államok, Dánia, Norvégia, Izland, Olaszország, és Portugália között létrejött katonai szövetség. Ma már Magyarország is tagja.

1949. május 5.: Európa Tanács – minden európai ország a tagja lehetett, de a szocialista országokat kizárták. Központja Strassburgban van. Ma már Magyarország is tagja.

1949. szeptember 20.: megalakul az NSZK (Németország nyugati része, ami francia, angol és amerikai ellenőrzés alatt ált). Fővárosa Bonn. Közigazgatásilag Ny-Berlin is ide tartozik.

1949 október 7.: létrejön az NDK (a szovjet kézen lévő német terület) Fővárosa K-Berlin. 1960-ban a megosztott Berlinben felhúznak egy falat, és a keleti oldalon élőknek megtiltják az átjárást a nyugati részre. A falra azért volt szükség, mert a kettészakadt Németország keleti felét sokan elhagyták. Nyugat-Németország és Ny-Berlin között csak légi folyosó volt, más úton nem lehetett megközelíteni, és így is csak engedéllyel lehetett Ny-Berlin területén tartózkodni.

1951. április: Montánunió (más néven Európai Szén- és Acélközösség) – Robert Schumann és Jean Monet kezdeményezésére jött létre az a gazdasági tömörülés, Franciaország és Ny-Németország között. A Saar vidék (szén), a Ruhr vidék (szén), és Lotharingia (vasérc) bányászatát szabályozta. Célja, hogy közös munka alá legyen vonva a gazdaság két legfontosabb ága. Ez lett az alapja annak a folyamatnak, mely végeredményeként megalakult az Európai-Unió. Tagok: Franciaország, Németország, Olaszország, Benelux államok.

1955. május 14.: Varsói Szerződés

1957. március 25. Róma: megalakult az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom. Ezek a szervezetek a Montánunió mintájára jöttek létre.

1967: Európai Közösség – a Montánunió, az Európai Gazdasági Közösség, és az Euratom önálló szervezetét egyesítette.

A Montánunióval megindult szerveződési folyamat a gazdasági fejlődés egyik iránya. A másik vonalat a KSGT formájára épülő, marxista ideológia irányította szervezetek képezik.

A kialakult integrációk csak gazdasági téren tudtak megmaradni. Az 1952-ben alakult Európai Védelmi Közösség, és az 1954. október 20-23.-án létrejött Nyugat-Európai Unió (védelmi szervezet – az USA-val szemben léptek fel) ma már nem léteznek.

K-Európában a központi irányítású tervgazdálkodási rendszer volt jellemző a gazdaságra. Megszüntették a magántulajdont, a termelési apparátus állami tulajdonba került. A megtermelt értékeket beszedték, és újra elosztották. A nemzeti jövedelem lakossági és termelési fogyasztásának 8:2 optimális aránya nem jellemezte a gazdaságot. Ez az arány csak a fejlődés időszakában mozdulhat el a termelés javára, azonban a szocialista országokban mindig is nagyobb rész jutott a termelési fogyasztásra.

A szocialista tervgazdálkodás alapelvei:

§         Leggyorsabban a termelési eszközök termelését szolgáló iparágakat kell fejleszteni. (nehézipar)

§         A KGST országainak maguknak kell gondoskodni saját fejlődésükről.

§         A gazdaság fejlődésének alapját az ipar képzi. Gyors iparosításra van szükség. (Magyarországon gyors iparosításra volt szükség, még ekkor a preindusztriális fejlődési szakaszban volt: a mezőgazdaságban dolgozók aránya meghaladta az 50 %-ot. Minden ágazatban fejlődés indult meg, de mindenekelőtt az ipar fejlesz