Életmód: A mindennapi tevékenységek rendszere, konkrétabban az, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket (munka, művelődés, társas együttlét, fogyasztás, stb.) végeznek, ezekre átlagosan mennyi időt fordítanak, hol végzik ezeket a tevékenységeket (otthon, munkahelyen stb.), kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, s mit jelentenek azok a számukra. Az életmódról az időmérleg-felvételek adják az alapvető adatokat, finomabb vizsgálatok szükségesek azonban a különböző tevékenységek tartalmának, jelentőségének, hatásának feltárásához.

Életstílus: Az életmóddal rokon fogalom. Az egyénnek szabadon beosztható idejében töltött tevékenységeit, az ezekben a tevékenységekben megnyilvánuló preferenciákat, ízlést öleli fel.

Életvitel: Az életmóddal rokon, azzal majdnem azonos értelmű fogalom. A Max Weber műveiben szereplő „Lebenweise” kifejezés magyar fordítása.

Életvilág: A fenomenológiai szociológiában használt fogalom. A mindennapi élet azon elemeit jelenti, amelyeket a társadalomban élő személy adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolatok létesítésének lehetőségeit, a környezet tárgyait. Az egyénnek a társadalomban való eligazodását, tevékenységét segíti az, hogy az életvilágát ismeri és adottnak veszi.

Praxis: P. Bourdieu francia szociológus által használt fogalom. A mindennapi tevékenységeket és ezeknek a cselekvő számára való értelmét jelenti.

Habitus: P. Bourdieu francia szociológus által használt fogalom. A mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető és következetes beállítódásokat, attitűdöket jelenti. A habitus kifejezi, hogy az egyén melyik társadalmi osztályhoz tartozik. Mintegy az osztályhoz való tartozás előfeltétele az osztályban elfogadott habitus.

MÓDSZEREK:

I. Időmérleg

Az időmérleg felvétel Szalai Sándor nevéhez fűződik. Egy olyan adatfelvételről van szó, amelyben a megkérdezett személyek napi tevékenységét jegyzik fel, az adott nap 0. órájától a 24. órájáig, vagy ébredéstől elalvásig. Feljegyzik ezeknek a tevékenységeknek a helyszínét és a részt vevő személyeket. Ezekből az adatokból kiszámítható a társadalom egészének vagy egyes csoportjainak, rétegeinek átlagos napi időmérlege, tehát például az, hogy mennyi időt töltenek a főfoglalkozású munkával, olvasással stb., mennyi időt töltenek otthonukban, munkahelyükön, kikkel (házastárssal, gyermekkel, munkatársakkal, barátokkal) mennyi időt töltenek el együtt. Az időmérleg-felvételek adják meg az életmód kutatásához szükséges keretadatokat.

Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál három alapvető mutatót szokás kiszámítani:

1.      a napi 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek, tartózkodási helyek közt,

2.      az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya

3.      azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek.

Három nagy összevont kategóriát különböztetnek meg:

1.       a fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idő (alvás, étkezés, testi higiénia, öltözködés, passzív pihenés);

2.       a társadalmilag kötött tevékenységekkel, tág értelemben vett munkával töltött idő (beleértve a háztartási munkát, bevásárlást, gyermeknevelést, tanulást és az ezekkel kapcsolatos közlekedést);

3.       a szabadon megválasztható tevékenységek időtartama (kulturális tevékenységek, társas élet, testedzés stb.).

II. Háztartás-statisztika

A fogyasztási szokások vizsgálatának módszere. Ennek keretében a statisztikai hivatalok nagyobb számú háztartásból arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb időn (1 év, 1 hónap) keresztül naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását. Ez a háztartás-statisztika a forrása a fogyasztás összetételére vonatkozó ismereteinknek (a lakosság mennyi pénzt fordít élelmiszerre, kultúrára, közlekedésre, stb). Mindezek az adatok alapvetően szükségesek, hogy az életmódot, vagy legalábbis annak keretfeltételeit vizsgáljuk.

Sem az időmérleg, sem a háztartási kiadások statisztikája nem ad árnyalt képet arról, hogy a különféle javak és szolgáltatások fogyasztása, a különféle tevékenységekkel eltöltött idő valójában mit jelen az egyén számára.

Az árnyaltabb életmódvizsgálatokban sokkal részletesebben kérdezik a tevékenységek tartalmát, továbbá, hogy azok a megkérdezett számára mit jelentenek. Ilyen adatok alapján el lehet különíteni a különböző ízlésű embereket, és ezen keresztül meg lehet határozni a különböző habitustípusokat.

III. Megfigyelés és élettörténet

Az életmód, életstílus és különösen az életvilág kutatásában lényeges szerepet játszik a megfigyelés módszere, továbbá a kötetlen élettörténetek feljegyzése. A megfigyelésre példák E. Goffmann vizsgálatai a mindennapi élet szociálpszichológiájáról, arról, hogy hogyan viselkednek az emberek a mindennapi életben, hogyan próbálnak viselkedésükkel társaikra hatást gyakorolni. Az élettörténeti módszerre példa Lewis szegénységvizsgálata Mexikóban, ami igen közel áll a néprajz és a kulturális antropológia kutatásainak egyes témáihoz és módszereihez.

ELMÉLETEK:

I. Az életmód szerepe Max Webernél

Az életmód különbségei lényegesen differenciálják a társadalmakat, befolyásolják a társadalmi szerkezetet.

Max Weber háromdimenziós szerkezeti modellje:

1.       az életmód,

2.       a megbecsülés,

3.       a presztízs.

II. A hivalkodó fogyasztás

Thorstein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében szintén nagy szerepet játszik az életmód és a fogyasztás.

Ezt a gazdag osztályt „dologtalannak” (leisure, vagy szabadidős osztálynak) nevezte el, és azt hangsúlyozta, hogy tagjait a „hivalkodó fogyasztás” jellemzi, mert nagyon is meg akarják mutatni, hogy megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyivel fölötte állnak a dolgozó tömegeknek.

III. Az időfelhasználás szociológiája

A szabadidő szociológiája iránti elméleti érdeklődés az 1960 körül Nyugat-Európában és Amerikában elterjedt optimizmusból származott.

1.       J. Fourastié munkájában egy olyan jövőképet vázolt fel, amelyben a társadalom tagjai heti 30 órát töltenek kereső munkával. A nagy kérdés az, hogy hogyan fogják az így megnövekedett szabadidőt felhasználni, eltölteni. Fourastié ugyan felhívta a figyelmet az ebből adódó problémákra, de igen optimista jövőképet vázolt, hatalmas kulturális, tudományos fejlődésre számított.

2.       Gershuny szerint az ipari társadalom után nemcsak a szolgáltatási társadalom következik, hanem az önmagunkat kiszolgáló társadalom is, amelyben egyre több szolgáltatási munkát a háztartások tagjai maguk végeznek el.

3.       Pahl munkanélküliek és szegények körében vizsgálta a különféle alkalmi munkák, a kistermelés, a kölcsönös munkasegítség jelentőségét a gazdasági problémák enyhítésében.

4.       Zapf a jólét „termelésének” új elméletét fogalmazta meg, amely szerint abban részt vesznek a piacok, az állami intézmények, a háztartások és végül a társadalom tagjainak egyesületei.

IV. Munkáséletmód és a szegénység kultúrája

Az időmérleg-vizsgálatoknak az időfelhasználásra, annak társadalmi különbségeire koncentráló elemzései mellett megerősödött az életmód és a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely közötti összefüggés vizsgálata, amelyben több kérdés merült fel:

1.       Van-e a munkásosztálynak sajátságos munkáséletmódja (R. Hoggart vizsgált alaposabban)?

2.      Elpolgárosodik-e a fejlett országokban viszonylagosan magas jövedelmű és ezért jólétben élő munkásosztály?

J. H. Goldthorpe és D. Lockwood nevéhez kapcsolódik a vizsgálat, akik az életmód egyes elemeire kérdeztek rá. Azt találták, hogy az említett modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőit, tehát nem polgárosodnak el. A vita azonban máig nem dőlt el, megállapításaikat sokan kétségbe vonták.

Oscar Lewis a szegénység szociológiájával kapcsolatosan a mexikói szegény családok, pontosabban egy kiválasztott család életmódját vizsgálta. Azt bizonyította, hogy ennek a rétegnek egészen speciális életmódja van. Ezt nevezte a „szegénység kultúrájának”. Az ilyen életmód a réteg társadalmi felemelkedésének döntő akadálya, tehát a szegénység újratermelődésében lényeges szerepet játszik.

V. Praxis és habitus Bourdieu-nél

P. Bourdieu az életmóddal kapcsolatos fogalmakat használta fel az osztályok közötti különbségek feltárására.

Szerinte a társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges életmódjával, különleges szabadidős tevékenységeivel és ízléssel önmagát definiálja és különíti el más osztályoktól. Azzal, hogy milyen sportot űz, milyen zeneszerzőket kedvel, hogyan rendezi be lakását, mit eszik, hogyan öltözködik, milyen kozmetikumokat használ stb., önmagát definiálja, így az egyes ember egy-egy társadalmi osztályhoz, réteghez való tartozását juttatja kifejezésre.

A mindennapi életmódnak ezeket az elemeit a praxis fogalmába foglalja össze. A praxis, vagyis a mindennapi gyakorlat- és ízlésválasztások hátterében áll az egész társadalmi élettel és kultúrával szembeni következetes attitűd, amelyet habitusnak nevez. Ez a habitus jellemzi és egyben definiálja a társadalmi osztályokat.

 Az életmód tehát Bourdieu szerint meg is határozza, hogy az egyén milyen társadalmi osztályhoz tartozik, mintegy kialakítja, definiálja is a struktúrát. Ennek következtében Bourdieu nemcsak a hagyományos társadalmi osztályokat különbözteti meg, hanem azokon belül az életmód alapján definiált osztályokat is. Az uralkodó osztályon belül megkülönbözteti a tőkéseket és a magyar szociológiai nyelvben értelmiségnek nevezett csoportot.

Bourdieu kifejezetten hangsúlyozza az ízlések és a habitus divatszerű változását, ezek a változások azonban többé-kevésbé egyidejűleg következnek be egy-egy társadalmi osztályban.

VI. Társadalmi miliők

Hradil az osztályok és rétegek helyett az életmód és az azt befolyásoló értékek alapján javasol a társadalmi struktúrán belül megkülönböztetni „társadalmi miliőket”.

1980 körüli vizsgálatában a nyugatnémet társadalomban 8 miliőt különböztet meg:

1.       magas konzervatív miliő

2.       kispolgári miliő

3.       hagyományos munkásmiliő

4.       hátrányos helyzetű hagyományos munkásmiliő

5.       társadalmi felemelkedésre orientált, feltörekvő miliő

6.       technokrata-liberális miliő

7.       hedonista miliő

8.       alternatív-baloldali miliő.

Ezek a társadalmi miliők természetesen változnak az idők folyamán.

NEMZETKÖZI TENDENCIÁK

I. A szabadidő növekedése

Az időmérleg-adatfelvételek kimutatták, hogy lassan nő a szabadidő mennyisége. A szabadidő növekedése azonban nem szükségképpen jár együtt annak változatos és igényes felhasználásával.

1.       Az emberek a megnövekedett szabadidő nagy részét ugyanis televízióműsorok nézésére fordítják.

2.       A lakosság növekvő része igyekszik úgy alakítani szabadidejét, hogy az egészségének fenntartását elősegítő tevékenységekre több időt fordít, többet sportol, több időt tölt szabad levegőn.

3.       A megnövekedett szabadidő és a megnövekedett jövedelem együttes hatásának következménye a belföldi és külföldi turizmusra fordított idő növekedése.

4.       A háztartási munka tendenciáját két ellentétes tényező befolyásolja:

Mindent egybevetve a legtöbb fejlett országban nő a szabadidő, és ezzel nő a különféle életmódminták közötti választás lehetősége. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az egyes ember eldöntheti, hogy egy adott napon szabadidejét mivel tölti, hanem abban is, hogy munkaidején kívül milyen életstílust valósít meg.

II. Időmérleg vizsgálatok

Az első nemzetközi időmérleg-vizsgálat 12 országra terjedt ki (közöttük kapitalista, szocialista országok és egy fejlődő ország Peru). Az eredményből kitűnt, hogy az iparosodás mindháromfajta vizsgált társadalomban sok hasonlóságot hozott létre az életmódban. Ez az iparitársadalom-elméletet látszott igazolni.

Egy lényeges különbség mégis mutatkozott a fejlett kapitalista és a szocialista társadalmak között: a szocialista társadalmakban különösen hosszú a munkával töltött vagy társadalmilag lekötött idő. Ezekben Magyarországon lényeges szerepe volt a második gazdaságban végzett jövedelemkiegészítő tevékenységekkel töltött munkaidőnek.

Mindennek következtében a szocialista társadalom tagjai többségének igen kevés szabadideje maradt azokra a tevékenységekre –a magas szintű és aktív művelődésre, a közösségi életre-, amelyeknek pedig állítólag a szocialista életmódot jellemezniük kellett volna.

III. Egyéb vizsgálatok

1.       V. Fuchs a Hogyan élünk című könyvében nagyrészt statisztikai adatok alapján és a gazdasági lehetőségek, jövedelmek figyelembevételével vizsgálta, hogyan élnek az amerikai csecsemők, gyermekek, fiatalok, fiatal és idős felnőttek, valamint az idősek.

2.       Az osztrák életmód- és értékvizsgálat fő megállapítása, hogy a munka és a család változatlanul központi szerepet játszik az osztrákok életében, ehhez képest a szabadidő és barátok fontossága csökken.

3.       Németországban legújabban háztartáspanel-adatfelvételek alapján hasonlították össze a hajdani nyugatnémetek és keletnémetek életmódját. Meglehetősen lényeges különbséget találtak. Kilenc életmód- és értékorientációs típust különböztettek meg, ezeknek aránya a két országrészben meglehetősen eltérő volt. A típusokat kétdimenziós koordináta-rendszerben helyezték el, melynek két tengelye: a különböző kultúrákhoz való viszony és az otthon ülés, illetve az otthonon kívüli szabadidő eltöltés volt.

MAGYARORSZÁGI HELYZET

I. Időmérleg-vizsgálatok

A magyar társadalom életmódja sok hasonlóságot mutat a többi fejlett társadaloméval, másrészt vannak a magyar társadalom életmódjának bizonyos különleges sajátosságai, amelyek az utolsó négy évtized magyarországi gazdasági és társadalmi viszonyaival függnek össze.

1. A magyar társadalom nagy többségének életmódja az 1970-es és 1980-as évekre vonatkozóan: az emberek Magyarországon igen sokat dolgoztak, azaz sok időt foglaltak le a különféle munkajellegű, vagyis társadalmilag kötött tevékenységek; ezeknek együttes időtartama kivételesen hosszú volt.

Ezzel az időmérlegeken alapuló megállapítással szemben fel lehet vetni, hogy a munka intenzitása esetleg nem volt különösen nagy. Erről az időmérleg-vizsgálatok nem tudtak információkat adni, más vizsgálatok azonban arra engednek következtetni, hogy legalábbis a munkahelyek nagy részén igen aktív munka folyt. El kell vetni minden olyan feltételezést, hogy a társadalom tagjai általában „lógtak” vagy „lusták” voltak. Ennek épp az ellenkezőjét mutatják a szociológiai adatfelvételek.

2. A munkával kapcsolatos közlekedés időtartama is viszonylag hosszú volt, naponta több mint átlagosan egy óra. Ebben szerepet játszott, hogy az ingázó aktív keresők aránya igen magas volt, emellet az ingázás körülményei is kedvezőtlenek voltak.

3. A felnőtt nők a létfenntartással és a népesség (és munkaerő) reprodukciójával kapcsolatos munkaterhekből nagyobb részt vállaltak.

II. Jövedelemkiegészítő munkák

Más országokhoz viszonyítva a hosszú kötött időnek leginkább az volt az oka, hogy a magyar társadalom tagjainak nagy többsége a munkahelyen végzett munkát követően különféle munkákkal próbált kiegészítő jövedelemhez jutni.

1. Leggyakoribb a mezőgazdasági kistermelés volt.

A mezőgazdasági kistermelés elterjedésének egyik oka az volt, hogy az 1968 körüli gazdasági reformok kifejezetten ösztönözték a mezőgazdasági kistermelést.

A jövedelemkiegészítő tevékenységek további elterjedése annak is következménye volt, hogy a társadalom nagy része az ilyen kiegészítő jövedelmekre való törekvéssel próbálta az 1978 óta tartó reálbércsökkenés következményeit kivédeni.

Az időmérleg-vizsgálatok két további olyan munkatevékenységről adnak információkat, amelyek ugyan nem eredményeztek pénzbeli jövedelmet, de lényegesen hozzájárulnak a családok életszínvonalának emeléséhez.

2. Lakásépítés és –karbantartás.

Ezeknél a lakásépítéseknél minden segédmunkát és lehetőleg minél több szakmunkát kölcsönös munkacsere formájában, pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül végeznek.

3. A tartós fogyasztási eszközök szerelése, javítása, karbantartása (ezen belül a személygépkocsi-karbantartással kapcsolatos munkák).

Az eddig elmondottak együttesen azt eredményezték, hogy a magyar társadalom tagjainak a munkatevékenységek és fiziológiai szükségletek (alvás, étkezés, stb.) után fennmaradó, többé-kevésbé szabadon beosztható ideje viszonylag rövid volt.

Ezzel párhuzamosan elterjedt a televízió, következésképpen erősen megnőtt a televíziónézésre fordított idő.

A szabadidőnek ezt a viszonylagos „elszegényedését” különféleképpen értékelhetjük.

- Egyrészt a televíziózás elterjedésének kétségtelenül pozitív hatása, hogy a magyar társadalom kultúrája egységesebbé vált, kisebbek a társadalmi rétegek közötti különbségek.

- Negatív művelődési hatásai viszont az olvasás háttérbe szorulása és a társas-közösségi kapcsolatok ritkábbá válása.

Azt is látnunk kell azonban, hogy mindez összefüggött a fent leírt erősen munkacentrikus életmóddal: ennyi munka után alig marad energia az igényesebb kulturális tevékenységekre és társas kapcsolatokra.

III. Újabb tendenciák

Az 1993. évi időmérleg-felvétel kimutatott a rendszerváltással összefüggésben bekövetkezett lényeges változásokat is.

1. A főfoglalkozásban végzett munka idejének erőteljes csökkenése nemcsak a munkaidő rövidülésének és a szabadidő növekedésének nagy tendenciáját tükrözi, hanem ezen kívül a munkahellyel rendelkező népesség arányának erős csökkenését is.

E csökkenés oka:

-          a munkanélküliség megjelenése és jelentős megnövekedése,

-          a foglalkoztatás ennél is nagyobb csökkenése, a foglalkoztatott népesség jelentős részének nyugdíjba vonulása és egy másik részének egyszerűen a háztartásba való visszavonulása.

A főmunkahelyek elvesztése, az ott töltött átlagos idő megrövidülése nem vezetett az egyéb jövedelemkiegészítő munkatevékenységek idejének növekedéséhez. Ezeket a rendszerváltozás után helyesebb „második gazdaság” helyett „informális gazdaságnak” nevezni.

2. A nem mezőgazdasági informális gazdaság visszaesett.

- Ennek egyik oka az, hogy azoknak egy része, akik korábban a második gazdaságban végeztek ilyen munkát, átmentek az első gazdaságba, ilyen típusú munkájuk a főfoglalkozásukká vált.

- A másik lehetséges ok, hogy a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységek feltételei kedvezőtlenebbekké váltak.

3. Lecsökkent a mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységekre, a korábban háztájinak nevezett gazdálkodásra fordított idő is.

4. Visszaesett az építési munkára –házépítésre és házkarbantartásra- fordított idő is, mivel a magánlakás-építés erősen csökkent.

5. Kissé nőtt viszont a szerelésre és javításra fordított idő, feltehetően a személygépkocsik számának növekedésével összefüggésben.

6. Továbbá kissé nőtt a gyermekekre fordított idő.

7. A munkatevékenységek által lekötött idő megrövidülése következtében kissé több időt fordítunk a fiziológiai szükségletekre (alvás, táplálkozás, testi higiénia, pihenés).

Lényegesen megnőtt a szabadon végzett tevékenységekre fordítható idő. Ennek a megnövekedett időnek azonban csak kis részét fordították olyan tevékenységekre, amelyek az életmódot gazdagítják. Az olvasásra, kulturális intézmények (mozi, színház) látogatására fordított idő tovább csökkent. Kissé nőtt a testedzésre, a szabad levegőn való mozgásra, sétára fordított idő, s ez az egészségi állapot szempontjából kedvező változás. A megnövekedett szabadidő nagy részét azonban a televízió műsorainak nézése töltötte ki.

Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az 1993- évi időmérleg-felvétel számos eleme egy válságos állapotban lévő társadalom képét mutatja.

IV. A férfiak és nők életmódja közötti különbség

A szabadon beosztható idő hossza és annak felhasználása társadalmi rétegenként erősen különbözik, ebben is nagyon lényegesen társadalmi egyenlőtlenség mutatkozik meg.

A nők társadalmilag kötött ideje jóval hosszabb a férfiakénál, ezért kevesebb a szabadidejük. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a nők végzik a háztartási munka túlnyomó részét. A korszerű közgazdaságtani felfogás szerint ugyanis a háztartási munkát ugyanúgy produktív munkának lehet tekinteni, mint a háztartáson kívüli keretek között végzett kereső munkát.

V. A társadalmi rétegek életmódjának különbségei

Az 1970-es és 1980-as években a társadalmi rétegek közötti különbségek nagyok voltak. A kötött idő hossza és a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely közötti kapcsolat nagyon határozott és egyértelmű volt: a vezetők és értelmiségiek kötött ideje a legrövidebb volt, a mezőgazdasági fizikaiaké pedig a leghosszabb.

A hosszabb kötött idő nyilvánvalóan lényeges társadalmi hátrányokkal jár:

-          nagyobb kimerültséget eredményez,

-          a szabadon beosztható időnek, ezzel összefüggésben a művelődés, a társas kapcsolatok lehetőségeinek beszűkülését okozza.

A társadalmi rétegek eltérő kötött idejének természetesen az a következménye, hogy az 1970-es és 1980-as években nagymértékben eltérő az egyes rétegek tagjai által szabadon beosztható idő. Ezért is érthető, hogy nagyon különbözik a művelődésre, társas kapcsolatokra, testedzésre, egyszerűen pihenésre fordított idejük átlaga.

1993-ra a társadalmilag kötött idő különbségeinek képe némileg összezavarodott.

A felsővezető és értelmiségi férfiak összes munkával lekötött ideje erősen megnőtt, a betanított és segédmunkás férfiaké viszont erősen lecsökkent.

1993-ra az alacsony jövedelmű rétegek jövedelemkiegészítő lehetőségei -a második gazdaság visszaszorulása miatt- erősen mérséklődött, ezért csökkentek a rétegek közötti kötött időkülönbségek; ugyanakkor erősen megnőttek a rétegek közötti jövedelemkülönbségek.

VI. Életstíluscsoportok

A társadalmi rétegződésről 1981-1982-ben végzett adatfelvétel (Kolosi Tamás-féle státuszcsoportok) során összegyűjtött adatok alapján Utasi Ágnes (1984) életstíluscsoportokat különített el a magyar társadalom felnőtt tagjai közt.

Utasi az életstílusnak 9 dimenzióját definiálta, és ezekben a dimenziókban határozott meg minden egyes megkérdezett személy számára indexpontszámokat.

1.       háztartási , fogyasztási szokások

2.       lakásberendezés

3.       lakáskultúra (a lakás komfortossága, telefon)

4.       tárgyi környezet

5.       második gazdaságbeli tevékenység

6.       intellektuális tevékenységek (televíziónézés, olvasás, könyv- és hanglemezvásárlás)

7.       rekreáció (üdülés, kirándulás, testedzés, szabadidős tevékenységek, járműtulajdon)

8.       szokások (különórák, születésnapok, karácsony, ebéd- és vacsoravendég)

9.       az emberi kapcsolatok intenzitása

Az ezekben a dimenziókban meghatározott pontszámok alapján az alábbi tíz életstíluscsoportot különböztette meg:

1.       elit

2.       intellektuális orientáció

3.       családorientált

4.       a hierarchiában magasabb helyzetű rétegek mintáját követő

5.