A jelenségek lényeges jegyeinek tervszerű és rendszeres feltárása, amely magába foglalja a tények értelmezését, az okok és körülmények mélyreható elemzését.

  Külső jegyek:            A megjelenés, a fellépés, a mozgás, az alkati sajátságok.
Félrevezetik a szemlélőt, csak kiegészítő információként vehetők figyelembe a személyiség megítélésében.

       Attitűdök:           Az egyén szemléletmódjára, értékrendjének sajátságaira következtethetünk.

    Viselkedés:            Az egyén környezetére irányuló külső megnyilvánulása.

   Magatartás:            Intellektuálisan irányított, normatív és akaratlagos viselkedésforma, amely csak az emberre jellemző.
Minden magatartás viselkedés, de nem minden viselkedés magatartás.

2. A személyes szféra

2.1. Az egyén szocializációja

Szocializáció: Az ember fejlődésének társadalmi vetülete, társadalmivá válásának szociálisan meghatározott folyamata. Egész életen át tartó tanulási folyamat és személyes közvetítéssel valósul meg.

         2.1.1. A szociális tanulás közvetítői

                  1. A család: az anya tölti be a domináns ágens szerepét

                            - beszéd elsajátítása

                            - alapvető viselkedésminták

                            - elemi szokások

                            - énazonosítás erősítése

- nemi szerep megalapozása

                  2. Kortásrscsoportok /óvoda, iskola/

                            - társas együttéléssel kapcsolatos ismeretek

                            - közösségi normákban, szabályokban való jártasság

                  3. Munkahely: legdifferenciáltabb hatások érik az egyént

         2.1.2. A szociális tanulás formái

1. Utánzás /imitáció/: Az észlelt viselkedés módok, cselekvések megfigyelése, lemásolt követése, majd többszöri megismétlése alapján végbemenő tanulási folyamat.

Célja: A modell által közvetített minta minél pontosabb megközelítése.

2. Azonosulás /identifikáció/: Alapja a mintakövetés, értelmi elfogadáson és tudatos követésen alapuló elsajátítás

         2.2. Szakmai szocializáció

A szakmai szocializáció a szocializációs folyamat szerves része /pályaalkalmazkodás/

Szakaszai:

         1. pályaorientáció

         2. szakmai képzés

         3. pályakezdés

         4. pályavitel

2.4.          A személypercepció /személyészlelés/

Def.: A megismerésnek az a sajátos formája, amely az emberi személyiségre irányul. Determinált folyamat, amelynek eredményeként másokról viselkedésük, tetteik , viszonyulásaik és egyéb megnyilvánulásaik felfogásával benyomásokat szerzünk, s az így kialakított megállapítások sokaságát egységes összképpé formáljuk.

         2.4.1. Az információszerzés lehetőségei és forrásai

2.4.1.1.A megfigyelés: A jelenségek lényeges jegyeinek tervszerű és rendszeres feltárása, amely magába foglalja a tények értelmezését, az okok és körülmények mélyreható elemzését.

Külső jegyek: A megjelenés, a fellépés, a mozgás, az alkati sajátosságok. Félrevezetik a szemlélőt, csak kiegészítő információként vehetők figyelembe a személyiség megítélésében.

Attitűdök: Az egyén szemléletmódjára, értékrendjének sajátságaira következtethetünk.

Viselkedés: Az egyén környezetére irányuló külső megnyilvánulás.

Magatartás: Intellektuálisan irányított, normatív és akaratlagos viselkedésforma, amely csak az emberre jellemző.

Minden magatartás viselkedés, de nem minden viselkedés magatartás.

2.4.1.2. A kommunikálás: Az a folyamat, amelynek lényege a közlés.

Történhet: -nyelvi jelekkel, verbális

-nem nyelvi úton, nem-verbális

Verbális kommunikáció: Nem teljesen megbízható információforrás, elhamarkodott ítéletalkotásra ad okot.

1.     Problémaorientált beszélgetés: Kideríti, hogy partnerünk önállóan gondolkodik-e vagy másokat utánoz, véleménye saját vagy csak kölcsönzött.

2.     Társas szituáció: Segíti érvényre jutni a több szem többet lát elvét, az egyén ebben a szituációban többet mutathat meg magából.

Nem-verbális kommunikáció: A szóbeli közlés tartalmi oldalát minősítik, jelentését árnyalják, ezért csak közvetve fejezik ki a kommunikációnak a partnerhez való viszonyulását.

-         arcjáték /mimika/, - tekintet, - taglejtés /gesztus/

-         testtartás- testmozgás /kinezika/

-         távolságszabályozás /proxemika/

2.4.2. Az észlelés pontossága

         Befolyásoló tényezők

- a megfigyelő és a megfigyelt személyek hasonlósága

- az életkor

- az észlelő neme

- rokonszenvek és ellenszenvek

- tekintélytisztelet

- az észlelő pillanatnyi hangulata, empátiás képessége

- a környezet, a megfigyelhetőség, az időbeliség

2.4.3. Az észlelés leegyszerűsítése

1.Sztereótipia: adott kultúrkörben kialakult és elfogadott, az emberek meghatározott csoportjára vonatkozó megítélés.

-         etnikai

-         foglalkozási

2. Implicit /burkolt/ személyiségelmélet: Az egyéni élettapasztalatok halmazából összeállt tulajdonságnyaláb. Olyan prekoncepció amely az eltérő tapasztalatok következtében mindenkinél sajátos jelleget ölt.

3. Tipologizálás: A mindenki számára ismert típusok tulajdonságaival bármely ismeretlen személyről rövid úton véleményt alkossunk, ha előzőleg őt az adott típusba tartozónak ítélünk.

2.4.4. Az okságra való következtetés /attribúció/: A felfogott és értelmezett információk alapján további következtetések levonása, legfőképpen annak eldöntése, ill. kikövetkeztetése, hogy miért viselkedett valaki adott módon, mi lehetett viselkedésének tényleges oka.

         Torzító tényezők:

- pontatlan észlelés, hibás információfeldolgozás

- sorrend, ahogyan az információhoz hozzájutunk

- elnéző torzítás: ha negatív vonást nem tapasztalunk valakinél, következtetésünk eredménye is pozitív lesz.

- hamis általánosítás: amikor egyes információkból jutunk messzemenő következtetésre.

- külső jegyek túlhangsúlyozása

- én központú megítélés

2.4.5. A személyiségről alkotott összkép megformálása.

         Képalkotási modellek:

-         minden egyes információt néhány központi vonáshoz igazítanak

-         összegzik, illetve átlagolják a rendelkezésükre álló információkat