-         A társadalomról való gondolkodás az emberiséggel egyidős.

-         Mint önálló, saját témakörrel, elméletekkel és módszertannal rendelkező tudomány megszületése a XIX. sz. -ra tehető.

Előfutárok:

Saint-Simon:

-        Törvényszerűséget keresett a társadalmak fejlődésében.

-        Szerinte két erő mozgatja a társadalmakat:

1.       A megszokás ereje à szokásokban és intézményekben ölt testet.

2.       Újításra való hajlam à változtatásra irányuló kollektív aspiráció.

A történelemben váltakoznak a stabilitás időszakai és a kritikus időszakok, így mennek végbe a nagy változások.

Megkülönböztet:

-        Teológiai társadalmat.

-        Katonai társadalmat.

-        Ipari társadalmat.

à A fejlődés az ipari társadalom irányába halad. Ő az „ipari társadalom” megfogalmazója.

Szerinte a vezető osztály tudósokból, bankárokból, ipari vállalkozókból és mérnökökből fog állni.  à Tehát a „menedzserek az uralkodó osztály” és az „értelmiség az uralkodó osztály” egészen Saint-Simon-ig nyúlik vissza.

Comte:

-        Ő fogalmazta meg a szociológia igényét, és tőle származik az elnevezés is.

-        Szerinte a társadalmat determinisztikus törvények uralják.

-        Úgy gondolja, hogy a szociológia képes előrelátni, így a szükségszerűen bekövetkező változásokat, könnyebbé és kevésbé fájdalmasabbá kell tennie.

Pozitivista: A természettudományokkal való hasonlóság hangsúlyozása miatt.

Az emberiség fejlődésének elmélete:

-        Teológiai korszak

-        Metafizikai korszak

-        Pozitív korszak

A jelenségeket természettudományos módszerekkel kimutatott törvényekkel magyarázzák. Az egyik korszaktól a másikba való átmenet(et) a társadalom összezavarodásával, anarchiával jár.

Pozitív korszak à Az ipar a legfontosabb gazdasági ág. (Ő is az ipari társadalom elméletét vallotta) A meritokratikus társadalom eszméjének előfutára.

Tocqueville:

-        Érdeklődésének középpontjában a demokrácia állott. Szerinte lehet liberális (mint Amerikában) vagy despotikus (mint Franciaországban)

-        Úgy látta, hogy az egyenlőség megvalósítása a szabadság elnyomásával jár.

-        Azt kutatta, hogy milyen tényezők segítik elő a szabadság megőrzését az egyenlőséget kívánó társadalmakban.

-        Az egyenlőség: megszűnnek a rendek és az osztályok közötti jogi különbségek. Nem jelenti az anyagi helyzet és a jövedelmek egyenlőségét. Hanem, hogy a társadalmi pozíciók nem öröklődnek, így minden foglalkozás nyitva áll minden állampolgár előtt.

-        A szabadság: a hatalom törvények szerinti gyakorlását, az önkényeskedés hiányát jelenti.

-        Az állami hatalom decentralizációja, az állampolgárok önkéntes társulásainak, egyesületeinek aktivitása, amit ma civiltársadalomnak nevezünk.

Az alapító atyák:

K. Marx, F. Engels:

Szociológiai jellegű munkáinak 3 fő csoportja:

-        Egy-egy társadalom meghatározott történeti időszakát elemző művek

-        A kapitalista társadalom működését elemző (TŐKE)

-        Az egész történeti fejlődést átfogó történelemfilozófiai művek: (Kommunista Kiáltvány)

Kapitalista rendszer: elemzése, ellentmondásainak feltárása. A kapitalizmus szükségszerű összeomlása à a szocializmus szükségszerű eljövetele.

Tőkésosztály àß Munkásosztály

A tőkések kizsákmányolják a munkásokat. A munkások személyileg szabadok, de megélhetésük érdekében kénytelenek bérmunkásként eladni munkájukat a tőkéseknek, akik a termelőeszközök birtokában vannak.

Szocialista rendszer: A jövedelmeket a végzett munka arányában osztják el. A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételének fontossága, a munkásosztály (átmeneti időre) hatalma à PROLETÁR DIKTATÚRA.

Államszocializmus: A termelőeszközök nagy többsége állami tulajdonban van. Központi gazdasági tervezés folyik. (pl.: Mo. 1990-ig.)

Kommunizmus: Mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból.

Van demokratikus szocializmus is (proletárdiktatúra nélkül)

Formáció elmélet: Eszerint az emberiség az ősközösségi társadalom után a rabszolgatartó, a feudális, a kapitalista, és a szocialista rendszeren megy keresztül, míg végül a fejlődés a kommunista társadalomban csúcsosodik ki.

A kapitalista társadalomig a kizsákmányolás jellemzi a rendszert.

A korábban nagy hatású marxizmus hanyatlását az okozta, hogy nem valósult meg a marxi jóslat. Bizonyos fejletségi színt elérése után a szocialista rendszer rendre összeomlott, és helyén a kapitalista rendszer valósult meg. (nem fordítva történt)

A korabeli kapitalista társadalmakra alapozta jóslatát, hogy a kapitalizmust felváltja a szocialimus. Semmi jel nem mutat azonban arra, hogy a gazdasági válságok miatt a kapitalista gazdasági rendszer összeomlik. Az ezzel járó súlyos munkanélküliség és a leküzdésére irányuló gazdaságpolitika viszonylagos sikertelensége aktuálissá teszi Marx kérdésfelvetéseit.

A munkásosztály elnyomorodása

-        Abszolút ~: a munkások életszínvonala abszolút értelemben egyre mélyebbre süllyed, vagyis egyre kisebb bérből kell gazdálkodniuk.

-        Relatív ~: a munkások életszínvonala nem szükségképpen csökken, de a tőkések és a munkások jövedelme közötti rés egyre nagyobbá válik.

-        Az elnyomáselmélet alapja az: értéktöbblet elmélet, minden árú értéke az előállításra fordított munkával arányos.

-        Mivel a használati értéke nagyobb, mint az értéke a tőkés a különbözetet kisajátítja à kizsákmányolás. A profit a munkás ki nem fizetett bére.

-        A munkások bére a gazdasági fejlődés előrehaladtával emelkedni kezdett. Lényeges szerepe van ebben az osztályharcnak, a szakszervezeti mozgalomnak.

-        A kezdeti nagy jövedelmi különbségek erősen csökkentek, de az utóbbi másfél évtizedben több fejlett kapitalista országban ismét folyamatosan nőni kezdtek. A jövedelem-eloszlásnak Marx által megfogalmazott problémái ma is fennállnak.

Az osztály: azon egyének csoportja, akik a termelőeszközökhöz való viszony tekintetében azonos helyzetben vannak.

A termelőeszközök a tőkések tulajdonában vannak, a munkásoknak viszont nincsenek termelőeszközeik. à Ez határozza meg helyzetüket.

Két osztályfogalmat használ:

1.       A magának való osztály: tagjai azonos helyzetben vannak, de ez nem tudatosul bennük, és ezért nem folytatnak osztályharcot.

2.       A magáért való osztály: tagjai tisztában vannak azzal, hogy azonos helyzetben vannak, tudják hogy más osztályoktól ellentétesek az érdekeik. Az érdekeik érvényesítéséért osztályharcot folytatnak. à végső esetben forradalom.

A Tőkében két osztályt különböztet meg:

1.       A kizsákmányolókat à tőkések

2.       A kizsákmányoltak à bérmunkások

Konfliktus: az emberi társadalmak lényegéhez tartozik, a konfliktus a társadalmak fejlődésének mozgatóereje.

MERT: a szocializmusban eltűnik; a kommunizmusban teljes lesz a harmónia.

A mai konfliktuselméleti irányzat: minden emberi társadalomban voltak, vannak és lesznek konfliktusok.

A konfliktus legélesebb formája a forradalom. Pozitívnak ítéli, mert ezek valósítják meg az (egyes) egyik társadalmi formációból a másik, haladóbb formációba való átlépést.

Harmóniaelmélet: (antimarxista szemlélet) – a társadalom lényegét az együttműködésben látja, és a konfliktusban társadalmi problémát lát. Ez az irányzat igen kritikus Marxszal szemben. (Funkcionalista irányzat)

Elidegenedés: A munkaviszonyokban jelentkezik, hisz a bérmunkás nem érzi sajátjának munkája termékeit. A társadalom tagjai idegenül érzik magukat saját társadalmukban, nemcsak munkájuknak, hanem egész életüknek nem látják értelmét, úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva nagyobb társadalmi erőtlenek. Nem képesek saját sorsukat maguk alakítani.

A gazdasági alap: a történelem döntő mozgatóereje. A politika, a tudás, a művészet, a tudomány, a vallás mind csak a gazdasági viszonyok felépítményei.

A gazdasági alap két része:

-        Termelőerők (technológia, szakképzett munkaerő)

-        Termelési viszonyok (a termelést szabályozó hatalmi és jogi feltételek)

à A termelőerők fejlettségétől függ, hogy milyen termelési viszonyok felelnek meg azoknak legjobban.

Durkheim:

Szolidaritás:

-        Mechanikus: a társadalom tagjai egymáshoz hasonlítanak, hasonló munkát végeznek àhasonlóan gondolkodnak.

-        Szerves, organikus: társadalmi munkamegosztáson alapul. A társadalom különféle munkát végző tagjainak együtt kell működniük. Növekvő munkamegosztás.

A társadalom ugyan differenciálódik, de tagjai egyre jobban egymásra vannak utalva à így szolidaritást kell érezniük egymás iránt.

Anómia:

-        Ő dolgozta ki a fogalmat.

-        A társadalom normáinak meggyengülését értette alatta.

Ha a normákban való egyetértés meggyengül, megnő a társadalmi problémák gyakorisága.

Anómiás öngyilkosság: az öngyilkosság gyakorisága ott magas, ahol elterjedtebb az anómia.

Vallás: - a konszenzus és a szolidaritás megteremtésében látta nagy jelentőségét.

A szolidaritást alátámasztják a nagy lelkesedést kiváltó kollektív megmozdulások, ünnepségek is. (Vallás fogalmának megfelel a nemzeti szocializmus is, mert a társ. illetve a nemzet önimádatát írja elő, sokféle rítust alkalmaz, és tömeggyűléseken tüzeli fel a párttagokat a lelkesedés állapotába)

Fontos tétele, hogy a társadalmi tényeket csak más tényekkel lehet magyarázni. Pl: az öngyilkosság ugyan egyéni cselekedet, de az öngyilkosság gyakorisága társadalmi tény; ezért nem magyarázható az egyének tulajdonságaival, például pszichológiai jellemzőkkel.

Max Weber: