4.1. Csoporttípusok, csoportismérvek

Csoport: Valamely konkrét társadalmi cél, vagy több ember valamely spontán törekvése megvalósításának szándékától vezettetve alakul.

1.     Formális csoport: A halmazszerű társulásoktól  eltérően jól kimutatható ismérvekkel rendelkezik, nagysága behatárolt, tagjai ismertek, valamennyinek speciális szerepe és a többi taggal szabályozott kapcsolata van, belső életrend és szabályos fejlődési menet jellemzi.

2.     Informális csoport: Olyan emberi együttes, amely intézményes mechanizmusok által nem szabályozott, tagjai saját elhatározásból, érzelmi alapon kapcsolódnak egymáshoz, az individualitásuk valamint közös érdekeik és értékeik szabta keretként vállalják a kollektívához való tartozást.

4.2. A formális kiscsoport belső rétegződése

1.     Hivatalos struktúra: A csoportfunkciók hivatalos felosztását tükröző alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyok összessége, amely magába foglalja a csoporton belüli egyéb szerepviszonyokat is.

2.     Érzelmi struktúra: A kölcsönös szimpátián alapuló spontán társas kapcsolatok rendszere, a csoport stabilitásának  egyik lényeges meghatározója és biztosítéka.

3.     Kommunikációs struktúra: A csoport kommunikációs tevékenységének szerkezeti sajátosságait tükröző képződmény.

-         Nyelvi sík: Szavakkal való közlés

-         Metakommunikációs sík: a szavakat kísérő jelekkel való közlés

-         Kontextuális sík: Azoknak  a jelzéseknek a rendszere, amelyeknek csak a csoport tagjai  számára van jelentésük.

4.     Feladatstruktúra: A közös feladatmegoldó tevékenység szerkezeti sajátosságait jelzi, azt, hogy a csoportfeladatok hogyan oszlanak meg az egyes tagok között, kire mely feladat ellátása hárul.

4.3. Kiscsoportjelenségek

4.3.1.   A csoportnormák: A csoporton belül kialakult, a tagok által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, működési elvek értékítéletek rendszere.

Normák: Íratlan szabályok, mégis mindenki számára kötelező érvényűek.

Csoportmorál: Egy fejlettebb közösségben a normákat a csoporttagok belső meggyőződéséből teljesítik a szintet.

Csoportfegyelem: A kevésbé fejlett csoport tagjai inkább csak kényszerből tartják be a követelményeket, a konfliktusok elkerülésére való törekvés vagy a megtorlástól való félelem kényszeríti őket az engedelmességre.

4.3.2. A csoportlégkör: A kollektíva belső életére és működésére jellemző, egységes érzelmi tónust tükröző, szubjektív természetű képződmény.

         Kohézió: Csoportösszetartó erő, a csoportfejlődés eredménye.

         Adhézió: A csoporthoz tartozás érzése.

         Vezetés: A vezetőnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a csoporttagok lehetőséget kapjanak  személyes szükségleteik kielégítésére, hogy a kollektíván belüli kommunikációs és érzelmi viszonyok pozitív irányban fejlődjenek, hogy ösztönző atmoszféra alakuljon ki.

4.3.3. A csoportértékek: A kollektív tevékenység eredményeként keletkezett minden olyan teljesítmény, amelyre a csoport büszke lehet, továbbá az együttélés során kialakult minden olyan objektivitáció, amely a közösség fejlettségének mutatójaként könyvelhető el. A csoportértékek együttesen adják a kollektíva sajátos értékrendjét.

4.3.4. A csoporthatékonyság

         Additív munka: A kollektív erőkifejtésben megsokszorozódnak az egyéni teljesítmények, s ez fokozza a hatékonyságot.

         Diszjunktív munka: A csoport teljesítménye azon áll, hogy a leginkább teljesítőképes tag mit produkál

4.3.5. A konformitás: Az engedékenység, az elvárások teljesítésének hajlandósága.

         Konformisták: Kisebb a feszültségtűrő képességük, hajlamosak a lekicsinylő önértékelésre, kerülik a nyílt véleményalkotást igénylő helyzeteket, a döntési szituációkban eléggé habozók, általában tekintélytisztelők és jellemző rájuk az előítéletesség.

         Nonkonformisták: Gyakran tapintatlanok, ingerlékenyek, vakmerők, követelőzők, és a szélsőségekre is eléggé nagy hajlandóságot mutatnak.

4.3.6. A csoportközvélemény: A csoporton belül kialakult közvélemény teljesen sohasem egységes, de akkor igazán hatékony, ha a csoportot érintő lényeges kérdésekben többségi véleményt tükröz.

4.3.7. Szervezeti konfliktusok a csoportban.

         -Konfliktus lehetősége

         -Fenyegetettség

         -A tényleges konfliktus akkor áll elő, ha nem történt megegyezés hanem a felek ehelyett cselekvően lépnek fel önmaguk védelmében.

         -Megnyilvánulhat:

                  - Összeszólalkozásban

                  - Súlyosabb sértegetésben

                  - Tettlegességben

         -Hatásai:

                  - A kapcsolat megromlása

                  - Sértődöttség

                  - Harag