I.1.            Minden vonzalom legfontosabb determinánsa a közelség, szüleinkhez, közvetlen hozzátartozóinkhoz, barátainkhoz, kompetens, intelligens, sikeres személyiségekhez.

I.2.           John Thibaut és Harold Kelley

1.      Csereelmélet: Befektetés-nyereség egyenlegén alapul. Az emberek leginkább azokhoz a személyekhez vonzódnak, azokat részesítik előnyben a partnerválasztás során, akiktől nyereséget remélnek.

2.      Reciprokjutalom- tétel: Annak a valószínűsége viszont, hogy egyáltalán részesülünk-e nyereségben a másik féltől, az azon is múlik, hogy mi mennyire jutalmazzuk őt.

3.3.2. A hasonlóság és a különbözőség befolyásoló hatása

         A hasonlóság mentén keletkezett kapcsolatok baráti színezetű kapcsolatok, a hasonlóság forrása pedig mindenek előtt az érdeklődés és az értékelő ítéletek nagyfokú egyezésében rejlik.

A különbözőségen alapuló kapcsolatokat az ellentétek vonzásaként értelmezhető, a partnerek között kölcsönösen előnyös kiegészítések valósulnak meg.

3.4.Az interakció

Def.: Két vagy több személy között létesült azon folyamat, amelyet közösen egyeztetett jelentések szabályoznak a résztvevők mindenkori szükségleteinek megfelelően. A cél a kapcsolat ésszerű, hasznos alakítása.

3.4.1. Interakciós függőségek

1.     Álfüggőség: Az interakcióban a személyes elemek hátterébe szorulnak, a résztvevők viselkedését konkrét előírások kötik, az interakciónak éppen ezért a partnerek szempontjából nincs pszichológiai tartalma.

2.     Aszimmetrikus függőség: Akkor keletkezik, amikor az egyik fél kiszolgáltatott, azaz csak arra van lehetősége, hogy a kezdeményező félre reagáljon, viselkedése tehát kikényszerített engedelmesség.

3.     Relatív függőség: A partnerek egymás viselkedésének figyelembevételével képesek csak cselekedni, hiszen viselkedésüket a helyzet kényszere szabja meg tehát csak korlátozott mértékben van módjuk saját maguktól függő tényezők érvényesítésére.

4.     Kölcsönös függőség: A cél közös, a felek cselekedetét tehát a kölcsönösség, az egyeztetés, az összehangoltság jellemzi.

3.4.2. Önfeltárulkozás az interakcióban

1.          Prezentáció: A hibák titkolása, a pozitív, előnyös oldalak hangsúlyozása, eközben állandó kontrollálás.

2.          Manipultatív célzatú önfeltárulkozás: A hízelgés, amelynek lényege egy hamis énkép mutatása.

3.          Kölcsönösség: Önmagunk kiadása, egyszersmind partnerünk kiismerése fontos feltétele a kontaktus további mélyítésének.

3.4.3. Az interakció eszközei:

3.4.3.1.      A kommunikáció

Lényege: A közlés, információk közvetítése, amely a felek számára közös jelentésű jelrendszer alapján bonyolódik.

Leon Festinger:

1.     Járulékos kommunikáció: Az adó anélkül bocsát ki információkat mások számára, hogy ez egyáltalán szándékában állna, ő maga nem is tudja, hogy megnyilvánulásával információt nyújt.

2.     Kifejező kommunikáció: Az egyén emocionális vagy motivációs állapotához kapcsolódóan jön létre.

3.     Eszköz jellegű kommunikáció: Mindig valamilyen konkrét célra tör, azaz meghatározott hatásokat igyekszik a vevőben kialakítani.

I.                 Verbális kommunikáció: A szavak töltik be az információközvetítő szerepet.

II.              Nonverbális kommunikáció: Jelei biológiai eredetűek, de tudatossá tehetők, szabályozhatók. Rendszerint a szóbeli közlés aláfestésére, árnyalására kiegészítésére szolgálnak.

3.4.3.2. A társas készségek: Azoknak a reagálásmódoknak, spontán és tudatos megnyilvánulásoknak a gyűjtőneve, amelyekkel kapcsolatainkat szabályozzuk, illetve amelyekkel partnerünkre befolyásoló hatást gyakorolunk.

Lehetnek: 1. Verbális-verbális összetételűek: Amikor is valamely kérdésre   szóbeli válasz következik.

  2.Verbális-nonverbális összetételűek: Amikor pl. mosollyal vagy bólintással jutalmazzuk a partner válaszát.

3.4.3.3. Az együttműködés: A bizalomnak, az összehangoltságnak és az alkudozásnak az együttes megoldottságát feltételezi.

A bizalom megléte önmagában is nélkülözhetetlen forrása a partnerek együttműködésének

Az összehangoltság azt jelenti, hogy a partnerek mennyire képesek az őket elválasztó különbségeket áthidalni.

3.4.4. Pszichikus helyzetek

Def.: A külső megnyilvánulások téri, idői és emocionális színtere, amely a viselkedést, cselekvést meghatározó erőtényezőket egyesíti magában.

1. Akadály nélküli helyzet: A személyiség által kitűzött cél közvetlenül elérhető. Személyiségfejlesztő hatást nem fejt ki.

2. Problémahelyzet: A legegyszerűbb esetben is tudatos cselekvést vár el a személyiségtől. Az akadály leküzdésének legkézenfekvőbb és legemberibb módja a logikus gondolkodással való operálás.

3. Konfliktushelyzet: Két vagy több, nagyjából azonos intenzitású, de egymást kölcsönösen kizáró erő hat a személyre, emiatt az döntésre kényszerül, s e döntési kényszer idézi elő benne a konfliktust.

1.       Közlekedési konfliktus: Ha két vonzó, de egymást kizáró lehetőség között kell választanunk.

2.       Kerülési konfliktus: Ha két taszító lehetőség indukálja a döntési kényszert.

3.       Ambivalenciának: Ugyanazzal a céllal kapcsolatban két ellentétes irányú tendencia váltja ki a döntési kényszert.

Frusztrációs helyzet: Akkor keletkezik, ha a személy és a cél közé áthághatatlan, kikerülhetetlen akadály ékelődik. Általában valamely szükséglet kielégítésének a meghiúsulása következtében támadt feszültség váltja ki a frusztrációt, a feltorlódott energiát ugyanis nem tudjuk az eredeti cél irányába levezetni. Ennek ellenére támadást indítunk az akadály ellen, a támadó viselkedés viszont agressziót szül.

3.5. Befolyásolhatóság és meggyőzhetőség

Meggyőzhetőség : Az egyén hajlama a meggyőzést célzó közlés elfogadására vagy elutasítására.

Befolyásolhatóság: Az egyén mennyire hozzáférhető a meggyőzést célzó közlés számára és hogy nem meggyőző szándékú akciókra milyen reagálási hajlamot mutat.

3.5.1. A szociális befolyásolás folyamatai

1.     Engedelmesség vagy behódolás: Az egyén azért veti alá magát egy másik személy befolyásának, mert ezáltal próbál kedvező reakciót kiváltani a másikból, azaz valamilyen kielégülést jelentő társadalmi hatás elérésére törekszik.

2.     Azonosulás: Az egyén azért tesz magáévá valamely más személytől származó viselkedésbeli vagy egyéb elvárást, mert ez kielégítő önmeghatározó viszonyt jelent az illető személlyel vagy csoporttal.

3.     Interiorizálás: Az egyén azért fogadja el a befolyást, mert a kívánt viselkedés egybevág saját értékrendszerével.

3.5.2. Társas konfliktusok: Akkor keletkezik, ha a partnerek egymást kizáró célok vezetik, s ily módon csak a másik fél kárára győzhetnek.

1.     Valóságos konfliktus: Ténylegesen fennálló ellentét

2.     Esetleges konfliktus: Mindkét fél számára kielégíthető módon megoldható érdekellentét, ennek lehetőségét azonban a partnerek vagy nem képesek, vagy nem akarják felismerni.

3.     Áthelyezett konfliktus: Az ellentét nem az igazi tárgyban alakul ki, hanem valamely semleges dologra helyeződik át.

4.     Átirányított konfliktus: Nem a tényleges résztvevők között jön létre és zajlik le, hanem más személyekre tevődik át.

5.     Lappangó konfliktus: Alapja valamely ki nem mondott nézetkülönbség, amelynek bevallásától mindkét fél tartózkodik.

6.     Álkonfliktus: Tárgyi alap nélküli, általában félreértésen alapuló ellentét.