-        A társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. Társadalomtudomány; minden, ami a társadalomról elmondható.

A társadalmat, amiben élünk nemcsak a szociológia segítségével ismerhetjük meg. Pl.: a két világháború közötti magyar társadalom megismerésének elsőrendű forrásai Móricz novellái; Féja Géza riportjai; Illyés Gyula szociográfiája: A puszták népe.

-        A tudományos módszer lényege, hogy ha megfogalmazódik valamilyen probléma, akkor megpróbál magyarázatot adni, végül pedig megvizsgálja, hogy a valóságból nyerhető információk alapján, igazolódik vagy cáfolódik az elméleti magyarázat.

-        A szociológusok többsége azt vallja, hogy soha nem lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk az igazságot, de kutatásaik közelebb visznek a megismeréshez, azaz minden új hipotézissel közelebb jutunk az igazsághoz.

-        Tudományos forradalom:

Ha halmozódó ismereteink nem magyarázzák meg a valóságot, akkor félredobjuk az eredeti megközelítést, és új kérdéseket fogalmazunk meg, azaz új nézőpontból közelítünk az igazsághoz. Ezt nevezzük tudományos paradigmaváltásnak.

A valósággal való, tudományos módszerekkel végzett összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.

A társadalmi struktúra, intézmények kultúra:

-        Az ember társadalmi lény. A szociológia pedig, a társadalomban való együttélés szabályszerűségeit kutatja. A szociológust az érdekli, hogy a különböző társadalmak hogyan működnek, hogyan változnak.

-        Társadalmi struktúra:

A legáltalánosabb értelemben az egyének és társadalmi csoportok közötti viszonylag tartós viszonyokat (alá –és fölérendeltséget) értjük.

-        Társadalmi intézmény:

A társadalom tagjainak többsége által végzett tevékenységnek alapvető módját és mintáját. Az intézményekhez értékek és normák tartoznak, amelyek előírják az intézményesült viselkedést, továbbá büntetik annak megszegését.

-        Kultúra:

-        Az anyagi javak, értékek és normák együttese.

A társadalom tagjainak egész életét befolyásolja a társadalmis struktúrában elfoglalt helyzetük.

Az egyének az intézmények keretei között, az azok nyújtotta lehetőségek által behatárolva cselekszenek a társadalomban, a társadalom kultúrája szerint alakítják mindennapi életüket.

A társadalomtudományok történeti kialakulása:

A társadalomról való gondolkodás egyidős az emberiséggel, de leginkább filozófiai elmélkedésekben jelent meg.

A történetírás az írásbeliség kezdetei óta külön tudomány volt, a többi társadalomtudományok viszont a filozófiáról váltak le.

-        XVII. sz. a demográfia önállósulása. John Grant a londoni halálozási adatokat kezdte tanulmányozni, a pestis és más halálokok miatti halálozási adatokat próbálta empirikus módon vizsgálni.

-        XVII. sz. második fele: politikatudomány. John Locke

A gazdaságilag lassan erősödő polgárság le akarta rázni magáról az uralkodó abszolút hatalmát; demokratikus politikai viszonyokat akart teremteni.

-        Közgazdaságtan: Adam Smith – „Láthatalan kéz”

A XIX. sz. elejére azonban világossá vált, hogy bár a piac szabad működése soha nem látott mértékű viharos iparosodást, gazdasági növekedést idéz elő, de ebben a folyamatban a társadalom nagy tömegei elvesztik korábbi megélhetési alapjukat, és szélsőséges nyomor fenyegeti őket.

-        A szociológia előfutárai:

Saint Simon; Comte; és Tocqueville, valamint e tudomány 3 nagy klasszikusa Marx, Durkheim és Weber a XIX. sz. első évtizedeitől az első világháborúig ezeket a folyamatokat próbálták megérteni, továbbá a negatív társadalmi jelenségek elkerülésének módját kutatták.

-        Társadalomnéprajz: Európában és különösen Közép – Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt.

A gyarmatokkal bíró nyugat – európai országokban és az Usa-ban viszont a gyarmatokon élő és nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt a kulturális és szociális antropológia kutatás elsődleges célja.

-        Szociálpszichológia: A századforduló körül a pszichológiából alakul ki.

A szociológia tárgya, módszere és alapvető szemlélete:

-        A tudomány tárgya tekintetében a szociológia, mint a társadalom célját vizsgáló tudomány különbözik a

1.       közgazdaságtantól, mely csak a gazdasági jelenségekkel foglalkozik;

2.       demográfiától; mely csak a népesedési folyamatokra figyel;

3.       politikatudománytól, mely csak a politikát vizsgálja;

4.       szociálpszichológiától; mely csak az egyéni viselkedést…

A társadalomnéprajz és a történettudomány viszont a szociológiához hasonlóan a társadalmi élet valamennyi jelenségét kívánja kutatni.

Módszer:

-        Empirikus adatgyűjtés. Hasonlít a demográfiához, azzal az árnyalatnyi különbséggel, hogy a szociológusok inkább hajlanak a statisztikai adatok mellet kérdőíves adatfelvételre is támaszkodni.

Szemlélete:

-        Az ember életének minden jellemzőjét; életesélyeit erősen meghatározza a társadalom szerkezetében elfoglalt helyzete.

-        A társadalmi helyzet befolyásolja az ember:

1.       jövedelmét;

2.       milyen lakásban és lakóhelyen él;

3.       milyen iskolai végzettséget szerez;

4.       hány gyereke születik;

5.       várhatóan hány évig él;

6.       milyen valószínűséggel válik alkoholistává vagy kerül börtönbe…

Ez a hatás természetesen determinisztikus, hanem valószínűségi jellegű!

A társadalomtudományok emberképe:

-        Közgazdaságtan: (homo oeconomicus). Racionálisan dönt, adott ráfordítással haszna maximálására törekszik. A közgazdászok némelykor kiterjesztik a homo oeconomicus hipotézisét a gazdaság körén kívüli tevékenységekre, pl.: házasodásra, gyerekvállalásra, politikai cselekvésre.

-        Szociológia: (homo sociologicus). Az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik igazodni, mely normák hátterében értékek állnak. A társadalom tagjainak többsége egyetért ezekkel a normákkal és értékekkel. A normákat és az értékeket a társadalom tagjai gyermekkori szocializációjuk során sajátítják el, internalizálják. A normák és az értékek a társadalom kultúrájának alapvető alkotóelemei.

-        Pszichológia: (homo psychologicus). A hangsúly az egyéni lelki tényezők szerepén van.

-        Politikatudomány: (homo politicus). Hatalomvágy. A hatalom megszerzése és megtartása mozgatja.

A szociológiában tért hódít a történeti szemlélet is, vagyis annak a felismerése, hogy a mai jelenségek megértéséhez ismernünk kell azok történeti előzményeit, gyökereit is.

A szociológiában jártas egyén jobban megérti azt a társadalmat amelyben él, ezért jobban tud védekezni minden manipulációval, demagógiával és félrevezető nézettel szemben.

A szociológia hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakulásához, gátolni tudja azt, hogy a társadalomban a kizsákmányolás, az elnyomás, az önkényuralom erősödjék.

Konkrét társadalmi problémák megoldását segíti elő.

-        Mennyire használható fel az előrejelzésben és a tervezésben?

Nagy történeti fordulatokat, gyors és radikális változásokat a szociológia nem tud előre jelezni, megjósolni. Nem látták előre az európai szocialista rendszerek összeomlását; viszont világosan látták, hogy súlyos problémák halmozódtak föl ezekben az országokban. Nem számítottak arra, hogy ilyen hirtelen összeomlanak a totalitárius és autoritárius rendszerek. A történelem nem követ determinisztikus törvényszerűségeket, a véletlen, a személyi tényezők (ebben az esetben Gorbacsov – tényező) lényegesen befolyásolják azt, hogy konkrétan mi történik az egyes társadalmakban.

Illúzió: hogy a társadalom egésze központilag szervezhető! A nagy társadalmi folyamatok nagymértékben függenek az egyes emberek érdekeitől, cselekvéseitől.

A szociológia nem alkalmas arra, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés nagy évszázados irányait, változásait megjósolja. A szociológia középszintű törvényszerűségek kutatására használható, azaz legfeljebb középszintű elméleteket fogalmazhat meg.

-        Középszintű elméletnek nevezzük: az olyan elméletet, amely egy jól körülhatárolható és definiálható jelenség előfordulását értelmezi egy adott társadalomban és korszakban.

A szociológus tudományos magatartása:

-        Az uralkodó tanácsadója: A kormányzatnak szakértő tanácsokat, reformjavaslatokat dolgoz ki.

-        A nép orvosa: A szegények, az elnyomottak és a kizsákmányoltak problémáját kutatja, őket segíti a problémák megoldásában.

-        A tudomány főpapja: Az egyetemeken és a kutatóintézetekben elvont elméleti és módszertani problémákkal foglalkozik.

Szociológia tudománya – politikai cselekvés:

A szociológiai kutatások eredményeinek óhatatlanul politikai következményei vannak. A szociológiának leleplező funkciója is van.

Max Weber: A tudós számára a legfőbb érték, hogy a tudományos igazságot kimondja, a politikus viszont arra törekszik, hogy hatalomra jusson és a hatalmat megtartsa.

Ellentmondás: az érzületetika és a felelősségetika szembeállítása.

-        Érzületeika: Az egyén kizárólag az általa elfogadott morális elveket követi, nincs tekintettel arra, hogy azok milyen következményekkel járnak, egyáltalán megvalósíthatók-e.

-        Felelősségetika: Az egyén számol a cselekedetek előrelátható következményeivel, ezért hajlamos olyan kompromisszumokat kötni, amelyek ellentétben állnak a magas etikai elvekkel.

Elég csak arra gondolni, hogy az alapvető morális elvek elvetése („a cél szentesíti az eszközt”), milyen történelmi katasztrófákat okozott.

A kutatások objektivitása:

-        A tudománynak objektív megállapításokat kell megfogalmaznia.

-        Ha nézetek és érdekek befolyásolják a tudományos munkát, akkor az nem érdemli meg a tudományos elnevezést, hanem egyszerűen ideológiáról van szó, olyan világképről, amely az emberek egy részének érdekeit szolgálja.

-        A szociológusnak tisztába kell lennie azzal, hogy minden társadalomtudós munkásságát befolyásolja a saját társadalmi helyzete, politikai állásfoglalása.

-        A szociológusnak arra kell törekednie, hogy kutatásait minél kevésbé befolyásolják a saját értékei, minél inkább az objektív igazság, a valóság feltárását szolgálja. Külön kell választania a megállapított tényeket és belőlük levont következtetéseit, a hozzájuk fűzött értékelést és az esetleges politikai javaslatokat.

-        A társadalmi valóság tárgyilagos szociológiai feltárása szükségszerűen elősegíti a társadalmi viszonyok javulását.

A szegénység vizsgálata:

Már azzal, hogy a kutató ezt a témát választja, nyilvánvalóan állást foglal politikailag is, legalábbis abban az értelemben, hogy a szegénységet társadalmi problémának látja. Mégis törekednie kell arra, hogy a kutatás eredményeit tárgyilagosan mutassa be. A kimutatott eredmények és méginkább a levont következtetések óhatatlanul minősítik a fennálló gazdasági és társadalmi rendszert. Ugyanakkor a szociológus nem zárkózhat el attól sem, hogy konkrét javaslatot tegyen a szegénység enyhítésére, és adott esetben bírálja az érvényben lévő szociálpolitikát. Ezért ilyen nagy a szociológus erkölcsi felelőssége!!!