1936-ban visszatért az olimpiai láng Európába, a bajorországi Garmisch-Partenkirchen településpáros rendezte a játékokat. Ezen az olimpián vették fel a versenyszámok közé először az alpesi sízést, viszont a síoktatókat, professzionalitásukra hivatkozva, kizárták a versenyekből, aminek miatt az osztrák és svájci síelők bojkottálták a versenyeket. A bobszámok kivételével minden versenyszámban indult magyar sportoló, ez azóta is egyedülálló a téli olimpiák történetében. Az olimpián 28 ország 646 sportolója 17 számban versenyzett. Az érmek tekintetében Norvégia visszaszerezte elsőségét, a második a rendező Németország lett, a harmadik helyet pedig ismét Svédország foglalta el.

Az 1940-as játékok rendezési jogát a Japán Sapporo nyerte, de Kínával folytatott háborúja miatt két évvel az olimpia előtt lemondtak a rendezés jogáról, második helyszínként ismét a Svájci St. Moritz neve került előtérbe, azonban az 1936-os olimpián történt "síoktató bojkott" utóhatásaként nem vállalták a rendezést. Németország jelölte még Garmich-Partenkirchen-t a rendezésre 1939 nyarán, azonban a második világháború hosszú évekre kioltotta az olimpiai lángot.