A média működése, szervezetei:

ORTT

     MTV                                              MAGYAR RÁDIÓ                            DUNA TV

kuratórium                                             kuratórium                                          kuratórium

Az ORTT 5 tagból áll. A kormány 2 tagot delegálhat, a másik 3-nak ellenzékinek kell lennie. A tagokat az országgyűlés választja 50%-os többséggel, megbízásukat 4 évre kapják. A tagok nem visszahívhatók. Az ORTT feladata, hogy kiossza a műholdas csatornákat, melyeket pályázaton lehet elnyerni. Ellenőriznie kell az egész magyar médiapiac működését. Ezért egy műsorfigyelő és elemző szolgálatot és egy panaszbizottságot működtet. A műsorfigyelő és elemző szolgálat szociológusokból áll, és azt figyelik, hogy a csatornák megfelelnek-e a médiatörvénynek. A panaszbizottsághoz a civil emberek fordulhatnak. Panaszunkkal 48 órán belül a műsorszolgáltatóhoz kell fordulni. A médium elnökének válaszolnia kell a levélre. Ha nem válaszol, vagy, ha a válasz kedvezőtlen, akkor lehet a panaszbizottsághoz fordulni. Több panaszbizottság működik általában 4-5 taggal, melyet az ORTT állít fel, és éves beszámolót kötelesek adni működésükről.

A kuratórium működése: az élén a 8 tagú elnökség áll, melynek tagjait az országgyűlés választja 4 évre 50%-os többséggel. 4 tagnak kormánypártinak, 4 tagnak pedig ellenzékinek. A kuratórium kb. 20 tagból áll, őket sorsolással választják egy évre. A kuratóriumi tagok a civil szervezetek képviselőiből kerülnek ki.

Az ORTT-nek úgy kéne működnie, mint az Alkotmány Bíróságnak, tehát pártatlanul, de ehelyett pártcsaták folynak.    

9. A normatív médiamodellek

1.       Liberális médiamodell: alapját a liberális filozófusok fektették le a 17.-18. század fordulóján. Szerintük, mindenki azt mondhat, amit akar. Hatalmas lépés a feudalizmushoz képest, ahol erősen korlátozott volt a szólásszabadság. A mai liberális alapállás viszont már azt is tartalmazza, hogy mindenki felelősséggel tartozik azért, amit mond. A modell problémája, hogy egyeduralmak a alakulnak ki a piac egy-egy területén, és ez megakadályozza a versenyt. Ez a médiában is megjelenik, mégpedig olyan módon, hogy a vélemények monopolizálódhatnak.

2.       Autoriter médiamodell: diktatórikus környezet médiamodellje. Történelmileg előbb jelenik meg, mint a liberális modell. A médiumok alá vannak rendelve az államnak. Piaci vállalkozásra van lehetőség, de szólásszabadságra nincs.

3.       Totalitárius médiamodell: alapvető normája a hatalom kiszolgálása. A sajtó nem működhet piaci vállalkozásként. A hatalom kontrollálja a médiát.

4.       Társadalmi felelősség modellje: a médiának olyan kötelezettségeket kell vállalnia, amelyek az össztársadalmi érdekeket szolgálják.

Ezek az elvárások:

·         Informativitás

·         Jog az igazsághoz

·         Pontosság

·         Tárgyilagosság

·         Egyensúly

·         Magas színvonal

·         Etnikumokkal szembeni előítéletek kerülése

·         Plurális média

·         Monopolellenesség

·         Erőszakra, bűncselekményekre való bíztatás kerülése.

A médiának a társadalommal szemben vannak kötelezettségei. Hangsúlyozza, hogy a médiának önszabályozónak kell lennie.

5.       Demokratikus modell: a modell egy utópiára épül. Eszméi: interaktivitás, lokalitás,

egyenlőség-elvűség, kis csoportok igényeinek kielégítése. A modellnek van egyfajta

anarchikus színezete.

10. A marxista eredetű konfliktus-elméletek és a funkcionalista eredetű elméletek médiaképe

A konfliktus elmélet

Képviselője Bourdeiau, marxista eredetű. Szerinte a médiát a felső osztály, az elit uralja. A közönség ki van szolgáltatva a médiának. A médián belüli munkát sztenderdizáltnak, rutinizáltnak nevezi. A médiumok száma kevés, és z is központosított. A média hatása erős, a közönség passzív, függő, a versengő nézetek a médiába nem jut el.

A funkcionalista felfogás

A médiát a változó politikai, társadalmi, kulturális, egymással versengő csoportok uralják. Az intézmények függnek a közönségtől. A médián belüli munka kreatív és eredeti. Sok a médiumok száma, melyek plurálisak. A média hatása gyenge, a közönség széttagolt, a verseny a médiában történik.

A tömegkommunikációt vizsgálhatjuk mezőként és alrendszerként. Ha mező, akkor legitimációs törekvések léphetnek fel, ha alrendszer, akkor pedig lineális kódok szerint működik. Ha alrendszerként működik, akkor mereven működik, és nem vonható felelősségre. Ám nem jó, ha merev, a médiának felelősségre vonhatónak kell lennie, ezért a tömegkommunikáció a mező és az alrendszer között helyezkedik el.

11. A mikroelektronika felszabadító hatása mellett és ellen szóló érvek

Az Internet (a televízió és a rádió mellett) egy új média szerepét tölti be. Az információkhoz való hozzájutás így egyre több ember számára válik korlátlanná. Ám az a veszélye az információk egyre több csatornán való áramlásának, hogy az előzetes cenzúra elmarad, és a hírérték, ami eldönti, hogy mi kerül nyilvánosságra. A számítógép mellett szóló jelentős érv, az integráció. A kommunikáció meggyorsul, így egyes gondolatok és a rájuk vonatkozó reagálások hetek alatt lezajlanak, míg egy könyv megjelenéséhez hónapok kellenek. A számítástechnika ledönti a szedőterem és a szerkesztőség közti falat, új technikai lehetőséget biztosít a kommunikáció számára. Ám az államnak komoly lépéseket kell tenni az adatvédelem terén.

12. A professzionális médiaetika értékek és hírértékek viszonya

Mivel a média külön szerepet kapott a társadalomban ki kellett, hogy alakuljon egy etikai rendszer. Ezen szempontok egy része már letisztázódott (pontosság, megbízhatóság, tömörség, stb.), de a felelősségérzet még nem. Ezen szempontok kialakulásával létrejöttek azok a lapok, amelyekből a sajtóélet képviselői meghatározták saját identitásukat.

Ezekre a normákra azért volt szükség, hogy a más társadalmi szféráktól megkülönböztessék magukat, és mert gyakran ütköztek ezekkel a normákkal más professziók normái, és a közélet civil elvárásai.

A médiának a civil szférában támogatást kell tudni szerezni, különben nem tudna működni.  A modern médiának a pártatlanságra kell törekedni. Könnyebb megnyerni úgy egy nézőt, ha elhitetjük vele, hogy nekünk semmi közünk nincs a dologhoz, semmilyen érdek nem fűz minket hozzá.

Kialakultak tehát olyan morális tartalmú értékek, amik az intézmény professzionális elkülönültségét mutatja. A média határain belül normaként fogalmazódnak meg.

1. Az információhoz való hozzájutás: ez a jog kiterjesztette a nyomozás lehetőségét. Az újságírónak is kell fogadtatnia, hogy ő is nyomoz. A jogi határokat azonban még mindig határt szabnak az újságírók működésének. A határok a magánélet a kormány és államérdek felé megmaradtak. Az információhoz való hozzájutásban a kisebb zsarolások, a hírek visszatartása, vagy az információcsere technikái nem ritkák, de nem etikus viselkedésmódok.

Az információhoz való hozzájutás etikai tűrését az határozza meg, hogy egy társadalom döntse el, milyen információk kire tartoznak, hogy hol vannak a magánélet határai. A média belső logikájánál fogva mindig a nyilvánosság elsődlegességét hirdeti a politikával és magánérdekkel szemben egyaránt.

A sajtóetika egyre több olyan érvet keres, amivel egyre több információt tehet közzé, hiszen ez a beállítódás egyezik a hírérték növelési igényeivel.

2. A forrás megnevezése: nem minden esetben tehető meg, bár a hírértéke kisebb az olyan híreknek, amik a „megbízható forrásból értesültünk” mondattal kezdődnek. A forrástól kellő távolságot kell tartania egy újságírónak.

A hírérték növelése érdekében a forrást hol jelölni, hol védeni kell, hol meg sem kell kérdezni.

3. A közlési következmények: a sajtó komoly torzítása, ha eseményeket aránytalanul felnagyít, vagy elrejt. Ezek a csorbítások a hírértéket nem csorbítják, de veszélyesek lehetnek a médium hírnevére nézve (kisebbségi érdeket megtagadása, az áldozat védelme megtagadása, stb.). A médiából származó sérelmek kiküszöbölésére történnek kísérletek (etikai kódexek, ombudsmanok, akik a közönség érdekeit védik).

4. Az újságírói függetlenség: a sajtóetika ezen a téren a legrészletesebb. Ez a kérdés is a hírérték növelés és a hihetőség körül forog. Az újságíró nem írhat olyan témáról, amiben meggyanúsítható lenne azzal, hogy ő, vagy esetleg családjának egyik tagja aktív részese a kérdésnek. A média tárgytól való függetlensége magánál még magánál az információnál is fontosabb. Ha kiderül egy információ pártatlan újságírói elemzéséről, hogy mögötte az újságírói érdeket is motiválnak, akkor megszűnik az információ hírértéke. Fontos, hogy az újságíró távol tartsa magát a politikusoktól és a reklámoktól. Függetlennek kell lenni a másik médiától is.

A függetlenség, az elfogulatlanság, a pártatlanság értékét a modern újságíró magáénak vallja.  

Összefoglaló táblázat

A médiában nem létezik olyan külső jegy, ami a hírértéket növelné, ugyanis az rögtön belső értékké vélik. A külső értéket többsége a morális és pártsajtó ill. pártszimpatizáns sajtó értékei. A belső értékek közül a hírértéket csökkentő tévedéshez való jog, csupán a munkát segítő érték. A média számára a legfontosabb értékek és etikák a hírértéket növelő belső értékek. Midezen értékek kiterjednek a társadalom felé, és olyan színben tüntetik fel magukat, mint a tisztesség, függetlenség, megbízhatóság (mindenki által elfogadható erkölcsi normák). Ebből vezetődnek le a mindennapok technikái, mint például az objektivitásra való törekvés.  

A referáló sajtó feladata

Az események kiválogatásában szándékos és bevallott törekvés fogalmazódik meg a befolyásolásra, és ezt senki sem tartotta etikátlannak.

Míg a postamesterek a gazdag polgároknak és arisztokratáknak állítják össze a híreket, addig a termelő szempontjai a lényegesek. A feladat tehát a megrendelő igényeinek való megfelelés volt.

Mikor megjelent a nyomtatott sajtó a referáló sajtó az uralkodók ellenőrzése alá került, így feladata az állam és a jogrend biztosítása lett.

A morális sajtó feladata

A morális sajtóban az erkölcsi hitvallás oly mértékben sodor el minden más szempontot, hogy társadalmi funkciója a viták írásos megfogalmazása és az érdeket ütköztetése lesz. Egy új erkölcsi szempont jelent meg, a sajtó felelőssége a társadalommal szemben. A felelősségérzet felfogásának változása adja a morális és modern sajtóetika közti különbséget.

Az etika a morális sajtóban az egyén, a csoport vagy a nemzet viselkedését igyekszik részletesen meghatározni. A morális sajtó feladata nem más, mint a hit szerinti igazság és erkölcs érvényre juttatása.

A pártsajtó feladata

A 19. század végén a második világháborúig az üzleti sajtó mellett nagy szerephez jutott. A lap számára a párt erkölcse volt a követendő norma. A pártlapokat a pártok finanszírozták. Léteztek pártszimpatizáns, amik a párttól elkülönült anyagi háttérrel rendelkeztek, és objektivitásukat, függetlenségüket is előszeretettel hangsúlyozták.

A pártsajtó nyílt, a pártszimpatizáns sajtó burkolt feladata az adott párt hűséges képviselete, propagálása, valamint a párt hatalomra juttatásának elősegítése.